Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-18
22 A főrendiház XVIII. ülése. Dégenfeld-Schomburg Pál gr. jegyző: Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső báró: Méltóságos főrendek! Nemzetközi egyezmények tör vény beigtatásánál egyes módosításoknak megtétele gyakorlati jelentőséggel alig birhat Az egyezményt a maga egészében kell — a dolog természeténél fogva — elfogadni, avagy elvetni. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban beigtatás végett előterjesztett egyezményt, a mely a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. márczkis 5 én kötött nemzetközi egyezményt foglalja magában, általánosságban elfogadom, annak egy pontjára sem szándékozom a részletes tárgyalásnál sem valamely módosítást tenni Hogy felszólalok, ennek oka egyszerűen az, mert szükségesnek tartom, hogy külön kiemeltessék az, hogy ennél az egyezménynél Magyarország a nemzetközi érintkezésben, a nemzetközi viszonyokban ugy jelentkezik, mint a hogy annak, szerintem, minden nemzetközi egyezménynél történnie kellene. A nemzetközi egyezmény 7. czikkóben, a mely az előttünk fekvő törvényjavaslat 9-ik lajjján foglaltatik, világosan meg van mondva, hogy Ausztria ós Magyarország külön szerződő feleknek tekintetnek. Hogy ez a törvényben világosan ki van fejezve, ezen örömömnek kívántam ez alkalommal kifejezést adni, (Helyesles.) de egyszersmind annak az óhajtásomnak is, hogy ezt a helyes terminológiát kövesse a t. kormány minden nemzetközi egyezmény megkötésénél Szándékosanmondom, hogy a helyes terminológiát, hogy-t i. egyrészről Magyarország mint állam, másrészről Ausztria mint állam külön megjelenve szerepeljenek mindenkor, minden nemzetközi egyezmény megkötésénél. É mellett, méltóságos főrendek, még egy érdekes jelenséget találok ón ebben a törvényjavaslatban, a melyre, engedjék meg, hogy igen röviden utaljak, habár annak ez időszerint, e pillanatban gyakorlati jelentősége nincs, sőt tudatával birok annak, hogy sokan talán mosolylyal fogják fogadni azt, a mit előadandó leszek. Az egyezmény bevezető szavaiban fel vannak sorolva a szerződő felek: első sorban ő Felsége a német császár, Poroszország királya a német birodalom nevében, utána ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. ós Magyarország apostoli királya és azután később ő Felsége Nagy-Britannia és Irbon Egyesült Királyság ós a tengerentúli britt birtokok királya, India császárja. íme látjuk egy nemzetközi egyezményben egymás mellett mint szerződő feleket azokat az uralkodókat, a kik a császári czimet és a királyi czimefc is viselik. Látjuk, hogy NagyBritannia uralkodójánál előbb áll: Nagy-Britannia királya, utána azután India császárja. A mi uralkodónknál fordítva van. Előbb áll Ausztria császárja, azután Magyarország királya. Ez az érdekes találkozása eme czimeknek szerintem tanulságos. Tanulságos reánk nézve, mert következik ebből az, hogy a nemzetközi viszonyokban a császári czimet a királyi felett semmiféle elsőbbség, fensőbbség nem illeti meg. A királyi czimben a souverainitás teljességgel épp úgy érvényesül és ami rangsorozatot illeti, még elsőbbség is illeti meg a nemzetközi viszonyokban a császári czímmel szemben, a mint hogy látjuk, hogy Nagy-Britannia és India uralkodójának a czimónól előbb áll Nagy-Britannia királyának a czime ós csak utána jön India császárja. Ez alkalommal csak arra akartam utalni, méltóságos főrendek, mert tudom, hogy ennek gyakorlati jelentősége most nincs. Miként a törvényjavaslatot általánosságban elfogadtam, annak bevezető szakaszát is elfogadom. De utalok arra is, méltó-
