Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-28
A főrendiház XXVIII. ülése. 131 menynek kárával jár. Ha tehát Magyarországon mi az alkotmányos élet parlamenti rendszerének formáihoz alkalmazkodunk külsőleg, annak keretében mozgunk, de a parlamenti rendszernek lényeges feltételei hiányoznak, avagy idegen tényezők által megzavartatnak, ez kell, hogy az egész nemzet közéletére káros befolyással legyen. És — hogy egy ujabb időben felkapott szóval éljek — az az egyezményes valótlanság, mely ebben rejlik, további egyezményes valótlanságok kifejlődését vonja maga után. Egy ily egyezményes valótlanság az az elnevezés, a meiylyel az 1867 óta uralmon levő párt ujabb időben ól, midőn szabadelvű pártnak nevezi magát, pedig voltaképen az, a mi a pártnak jellegét megadja, nem a szabadelvüség, hanem a következő: Első sorban közjogi értelemben a párt a legridegebb eonservativísmust vallja. A szabadelvű pártot nem a doctrinair liberalismus kérdései tartják össze, mint a hogy annak idején nem ezek a kérdések hozták össze. A mai szabadelvű párt folytatása a régi Deák pártnak. Deák-párt volt a neve, mig Deák élt Nagy név, méltó zászló. Ezzel meg volt adva, ós mindenki tudta is, hogy a párt legfőbb czólja, mely a pártot összetartja, melyért ez a párt tömörül, nem más, mint változatlan fentartása annak, a mi Deák vezetése alatt 1867-ben létesült. Ennek van értelme, ez iryilt, ez világos, ezt mindenki érti. Később a párt, tudjuk minő körülmények közt, a szabadelvű elnevezést vette fel. Kivévén a néppárt egy részét, a mely elég őszinte ahhoz, hogy magát conservativnek vallja, vagy talán nem is a néppárt egy részét, hanem a néppárthoz tartozó némely nyilt, őszinte férfiakat, a kiknek ezt a nyiltságát és őszinteségét becsülni kell, különben szóles Magyarországon 1867 óta a közéletben azok az elvek uralkodnak, a melyeket a szabadelvüség fogalma alatt szokás összefogni, a - melyek a franczia forradalom óta, különösen a 30-as évek elméleti fejtegetéseinek hatása alatt kifejlődött doctrinair liberalismus elvei és a melyek az úgynevezett szabadelvűpártban legfeljebb annyiban tűnnek fel kirívóbban, hogy bizonyos mórtókig a mercantilis törekvésekkel vagy azonosítják magokat, vagy azokat állítják előtérbe, mint a liberalismus legfőbb eritóriumát. Ha tehát egyrészről nem felel meg a lényegnek az, hogy hazánkban igazi parlamentáris rendszer létezik, ezen visszás állapotnak másik visszás következménye, hogy az uralkodó párt, mely közjogi értelemben a rideg eonservativísmust vallja, szabadelvűnek mondja magát. Az úgynevezett szabadelvű pártot az tartotta és az tartja össze ma is, hogy az 1867-ik évi kiegyezést változatlanul fenn akarja tartani. De legújabban a függetlenségi párt is mely eddig a 67 es kiegyezéssel szemben részben a teljes passivitásra helyezkedett, részben pedig azt támadta, a 67-es kiegyezés megvalósítását a maga teljességében vette fel programmjába, törekvései közé. Tehát az úgynevezett szabadelvű párt már nem is a 67-es kiegyezést a maga lényegében védi többé, hanem védi a 67-es kiegyezésnek azt a magyarázatát, a melyet annak Bécsben adnak (Mozgás.) Ott van a bécsi kéz ! Az úgynevezett szabadelvű párt a maga programmját hogyan állapította meg? Úgy, hogy módosította előbbi álláspontját a legnagyobb készséggel akként, a hogy azt máshonnan neki megszabták. (Mozgás.) De, méltóságos főrendek, a szabadelvű párt közjogi kérdésekben nemcsak ridegen conservativ, hanem mondhatjuk, hogy tulajdonkópen udvari párt, vagy ha jobban tetszik a régi elnevezés: aulicus párt. Hát én elismerem, hogy lehetnek körül-, menyek, a midőn egy párt, a mely 17*
