Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-28
A főrendiház XXVTH. ülése. 127 illetőleg a honvédelmi miniszter urak által az országgyűléshez beadott jelentésekre hozott képviselőházi határozatok. Mindezek a jelentések jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak kiadattak, a mely bizottság jelentését bemutatta; az kinyomatott, szétosztatott ós a legközelebbi nyilvános ülés napirendjére tüzetett. Következik az igazoló bizottság jelentésének tárgyalása. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a főrendiház igazoló bizottságának a főrendek, jegyzékének kiigazításáról szóló jelentését). Elnök: Ha nincs észrevétel, határozatként kimondom, hogy a méltóságos főrendek a karlóczai görögkeleti püspöki zsinat által temesvári görögkeleti szerb püspökké megválasztott dr. Letics György nevét a főrendek jegyzékébe beiktatni, az elhunyt herczeg Windischgrätz Lajos nak és báró Solymossy Lászlónak neveit a főrendek jegyzékéből törölni és végül Benyovszky Rezső gróf neve mellé a képviselő« jelzőt a főrendek jegyzékébe felvenni méltóztatnak. — Erről a magyar királyi belügyminiszter értesíttetni fog. Következik a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása. A vonatkozó jelentés fel fog olvastatni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a főrendiház pénzügyi bizottságának az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentését). Elnök: Kivan valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Almássy Imre gróf jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor grőf: Nagyméltóságú elnök xír, méltóságos főrendek! Néni szándékom a törvény részleteiről szólani, hanem tisztán csak egyéni álláspontomat kívánom kegyes engedelmükkel kötelessógszerüleg és röviden előadni. Nagyon régi az a vita, vájjon az indemnitást lehet ós keli-e bizalmi szavazat tárgyának tekinteni, vagy pedig oly tény-e az, a melyet közérdekből mindenkinek meg kell szavazni. A nagyméltóságú miniszterelnök ur atyjával is vitáztam már e kérdés felett és neki az volt a nézete, hogy ha ő nem ül is a miniszterelnöki székben, az inde inni tásra annak is szüksége lenne, a ki utána következnék. Ezt teljesen elismerem, de másrészt azt is el kell ismernem, hogy ezt az indemnitást is, valamint az alapot, a melyen valaki a miniszterelnöki székben ül, a ház többsége adja meg ós ennek következtében a közügyek elintézése semmit sem szenved, ha a kisebbség, vagy egy szerény egyén részéről ez az indemnitas meg nem szavaztatik. Az azóta fentartott felfogással a közfelfogás ellentétbe helyezkedett és az indemnitást nálunk általánosságban bizalmi szavazat tárgyául tekintik. (Mozgás a baloldalon.) Az én felfogásom ós meggyőződésem abba a kellemetlen helyzetbe juttatott, hogy az ily indemnitásokat részemről bizalmi szavazatnak tekintvén, sohasem voltam abban a helyzetben, hogy azokat megszavazhattam volna. A bizalmatlanság nemcsak egyénre, hanem elvre és helyzetre is vonatkozott. Én az alkotmányos aéra helyreállítása óta sohasem tartoztam ahhoz a párthoz, a melyből kormányok alakultak, és ez volt oka annak, hogy az indemnitást sohasem szavaztam meg. Lehet, hogy felfogásomban nem osztoznak; lehet, hogy az nagyon is téves ós nem is untatnám a méltóságos főrendeket az indokolással, ha kötelességemnek nem tartanám kifejezni azt az álláspon tot, a mely cselekedeteimet -mindeddig irányította. Én már kezdettől fogva sem osztoztam a szabadelvű párt elveiben, ezeket az elveket azonban az idő már nem egy szó értelmezéséhez
