Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-26

112 A főrendiház XXVI. ülése. szetóvel biró állandó jellegű személyi pótlékot képeznek, a melynek hatálya tehát fennáll 1904-re és esetleg később is mindaddig, mig a tisztviselői fizetések rendezésére vonatkozó végleges munkálat törvényerőre nem emelkedik. Tehát a tisztviselőknek nemcsak egyszer kiadandó pótlókról van szó, hanem helyzetüknek átmeneti ugyan, de mégis állandóbb rendezéséről, olyan rendezéséről, a mely rajok nézve mindaddig hatályban marad, a mig a végleges törvényes rendezés be nem következik. Ő nagyméltósága kifogásolja azt, hogy a. fokozatos előléptetés a törvény által felfüggesztetik. Erre nézve legyen szabad megjegyeznem, — a mint különben ő nagyméltósága tudni méltóztatik — hogy a jelenlegi törvényes állapot szerint a fokozatos előléptetés nem bizonyos idő leteltéhez van kötve, hanem megállapíttatik számszerű aránya azon tisztviselőknek, a kik ugyanazon, fizetési osz tálynak különböző fokozataiba tartoznak ; e szerint tehát bizonytalan esélyektől függ, hogy valamely tisztviselő milyen gyorsan teszi meg az utat a fizetési osztály három fokozatán keresztül, mert ez attól függ, hogy az előtte állók egy vagy más okból milyen gyorsaságban fogynak el ós csinálnak neki helyet. A vég leges rendezés czóljából benyújtott törvény a tisztviselők szempontjából igazságosabb, méltányosabb ós helyesebb álláspontra helyezkedik, hogy t. i. ugyanazon osztály fokozataiban az előlépés bizonyos idő elteltéhez tűzessék, vagyis az alsó fokozatokban négy, a felsőbb fokozatokban pedig öt óv eltelte után lépjen minden tisztviselő a legalsóbb fokozatból a középsőbe ós a középsőből a legmagasabba. Miután tehát most tervbe van véve — mert hiszen az új kormány is magáévá teszi ezt az elvi álláspontot — a fokozatos előléptetés kérdésének helyesebb, méltányosabb ós igazságosabb megoldása, ós miután ez a most tervbe vett pótlék már ennek az új elvnek a figyelembevételével alkalmaztatott, nagyon természetes, hogy ha most az 1893-iki törvénynek a fokozatos előléptetésre vonatkozó hatályát fel nem íüggesztenők, akkor egyes tisztviselők kétszeres előléptetésben részesülnének : részesülnének a pótlék kiszabásánál az általuk eltöltött szolgálati idő alapján és részesülnének az illető fizetési osztály egyes fokozataiban mutatkozó számszerű arány kiegyenlítése végett az 1893-iki törvény alapján. Tehát egyes tisztviselők ötletszerűleg kettős előnyben részesülnének az igazság rovására. Ez képezi magyarázatát annak, hogy az 1893-iki törvény erre vonatkozó dispositióinak felfüggesztése szükségessé vált. Ezekből, a miket most elmondani szerencsém volt, önként folyik, hogy arra vonatkozólag, hogy a fizetésrendezés mikép történjék, a kételynek ós bizonytalanságnak valóban nem maradt fenn semmi tere, mert hiszen a törvényjavaslat indokolása megmondja, a végrehajtási rendeletnek az a tervezete, a mely az összes hivataloknak megküldetett s a melynek alapján a pótlék előleg alakjában már tényleg ki is íizettetett, egész világosan rámutat arra, hogy az egyes fizetési osztályok különböző fizetési fokozatainál tisztán a szolgálati idő az irányadó, akként, hogy a kik az alsóbb fizetési osztályokban négy évnél, a felsőbb fizetési osztályokban pedig öt évnél rövidebb időt töltöttek az illető fokozatban, azok az alsóbb fokozatba, azok pedig, a kik ezen időnél többet töltöttek ott, ugyanazon fizetési osztály felsőbb fokozatába esnek. Tehát megmarad az az alapelv — csak igazságosabb megoldási kulcs szerint — hogy az előlépés az egyik fizetési osztályból a másikba minden körülmény között kinevezés által történi jók, a hol tehát a tisztviselő érdemei