Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-26

uo A főrendiház XXVI. ülése. tosságú. Nagyfontosságú magában véve is, mivel olyan személyeket érint, a kiknek az állami ügyek, a polgárok ügyei, jogai és érdekei el­intézésében fontos szerep jut és a kiknek helyzete ennek következté­ben mindenesetre érett megfontolást és oltalmat igényel. De fontos azért is, mert úgy tekinthető pénzügyi tekintetben, mint egy meginduló kezdeményezés, a melynek határát ezen törvény magában nem foglalja, de a mely igen nagy ós messzeter­jedő kihatással lesz; egyrészt már előrelátható ós csaknem bizonyosan kiszámítható hatással, másrészt pedig következményeiben az egész életre kiterjedő hatással is. Én már Apoltam szerencsés a méltóságos főrendek előtt kimondani azt, hogy a miniszter­elnök urnak a tisztviselők javadal­mazása, az állami alkalmazottak helyzete javítására intézett szándé­kait magam is szívesen fogadom s azokhoz szívesen hozzájárulok, Van e, a ki ne méltányolná azt, hogy ezek helyzetén, a mely valóban sok rész­ben meg nem felelő, segíteni, ós azt oly magasra emelni kell, a minő az ő tevékenységüknek és állásuknak megfelel. Ez a törvényjavaslat tanúságot tesz a mellett, hogy egy fontos kér­dés megindittatott, törvényjavaslat alakjába is foglaltatott a nélkül, hogy voltakópen az a körültekintés alkal­maztatott volna, a mely ennek el­intézésében szükséges. És igy lett azon kedvezményezésnek szülötte ez a kivételes, vag}^ ideiglenes intéz­kedés. Tehát épen tízzel még kör­vonalozva ós ebbe befoglalva nin­csen ám a mozgalom, az igényeknek határok nem szabattak, sőt inkább ez egy határozatlan felhívást foglal még magában és ezeket az óhajokat és törekvéseket, a melyek, mint mond­tam, részben igen indokoltak és jo­gosultak, ujabban felhívja. De hát ez a helyzetnek kényszere, mert egy egyszer megindított dolgot nem le­het visszacsinálni egészen, főleg, ha ennek teljes megcsinálása szükséges és kívánatos. De a miért én szót kívántam emelni, az magának ezen javaslat­nak alakja. Mit tartalmaz ez , az egész törvényjavaslat? Röviden ki­mondva nem egyebet, mint azt, hogy egy évre 16 millió korona a minisz­tériumnak rendelkezésére adatik ós ennek az összegnek további budge­tális megajánlása is felajánltatik az állami alkalmazottak helyzete javí­tására. A második lényeges dolog, a mi benne foglaltatik, az, hogy fel­hatalmaztatik a minisztérium, hogy az állami alkalmazottaknak törvény által biztosított korbeli előléptetése megszüntetteth essék és a pótlók a javadalmazásba betudassék. A többi, a mi benne van, oly határozatlan és kevéssé világos, hogy annak ma­gyarázatához igen sok szó ós ké­tely fér. Az elsőhöz, az összeghez, most már az elmondottak következtében szólani nem akarok. A másikra nézve az a megjegyzésem, hogy nem üd­vözölhetek oly eljárást, a mely szer­zett jogoknak megingatásával ós kétessé tételével jár. Mert ezen kor­beli előléptetések és pótlékok az al­kalmazottaknak törvényesen biztosít­tattak Ez a rendszer meg nem szün­tettetik ez által véglegesen, de ideig­lenesen felfüggesztetik. Ha ez nem múlhatatlanul szükséges, ha ez csak ökonómia szempontjából történik, ak­kor talán ezen gazdasági szempont­nak ezen jogok bolygatása nélkül is lehetne eleget tenni, mert ez csak egy kis leszállítása a javadalmazás­nak, és ha ez nem maradandó, ak­kor egy nagy felforgatása az eddig e részben törvényesen biztosított ál­lapotnak, a mely vagy tíz-tizenegy esztendeje fennáll, és a melyhez mind­untalan — az állam életében 10—11 esztendő nem oly hosszú idő — hozzá­nyúlni a bizalom megingatása ós sze­rintem sok sérelem nélkül nem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom