Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-24
9G A főrendiház XXIV. ülése. szemben bárminő melléktekintet által vezettetnők magunkat. (Helyeslés.) Egy másik intézkedés, a melyre nézve kötelességünk tájékoztatni a méltóságos főrendeket, az úgynevezett investitionális törvényjavaslat kérdése. E törvényjavaslatot visszavonni szándékozunk, [Mozgás.) de abból a czólból, hogy azt lehető rövid idő alatt ismét eléterjeszszük a képviselőház elé módosított alakban, t. i. akként, hogy abból kihagyjuk a kevésbbé sürgős vagy kevésbbó productiv kiadásokat ós igyekezzünk az egész erőt valóban productiv kiadásokra, esetleg egyben-másban a. mostaninál nagyobb kiterjedésben is fordítani . Ezután, ha meg méltóztatnak engedni, egész rövidséggel az egyes tárczáknál felmerülő kérdésekről nyilatkozunk. A pénzű gyí tárczára nézve az, a mit eddig mondani szerencsém volt, tulajdonképen a pénzügyi politikának alapvető gondolatát is tartalmazza. Vezető eszméje a pénzügyi politikának az államháztartás egyensúlyának fentartása marad a jövőben is. Évtizedek küzködése, az ország anj'agi erejének teljes megfeszítése hozta létre ezt az egyensúlyt, a melyet immár egy évtizednél tovább fentartani képesek voltunk. Politikánk egyik sarkköve annak az egyensúlynak fentartása lesz, a mely államczélnak a többit feltétlenül alája kell rendelni. A nemzeti becsület kérdése ez Tartozunk ezzel az országnak ós tartozunk a külföldnek is, a mely tőkéjét gazdaságunk számára, adja át. Az egyensúly fentartása természetesen a kellő takarékosság érvényesítésétől és a helyes közgazdasági politikától függ. Csak helyes közgazdasági politika követése által juthatunk abba a helyzetbe, hogy beálljon ismét állami bevételünk expansiv jellege, hogy állami bevételeink természetszerű fokozódása abba a helyzetbe juttasson benőnket, hogy napirendre tűzhessük az egyenes adók reformjának kérdését. Mint a pénzügjd politika vógczéljának ottkell lebegnie az egyenes adók reformjának minden gyakorlati politikus előtt; de ahhoz hozzányúlni, azt megoldani csakis akkor szabad, ha azállam pénzügyi helyzete olyan, hogy elviselheti azon legalább átmenetileg feltétlenül beálló jövedelemcsökkenést, a melyet minden életképes reform, minden olyan reform maga után von, a mely a reform névhez méltó, a mely czélját valóban eléri, mely a szegény ember adóterhét egyenesen leszállítja. A közgazdasági politikára áttérve, méltóztassanak nekem megengedni, hogy együtt beszéljek a földmivelési és a kereskedelmi tárcza ügyeiről; együtt beszélek róluk, hogy már magával ezzel a tény nyel kifejezést adjak annak, hogy a mi nézetünk szerint a földmívelés, ipar és kereskedelem érdekei oly benső kapcsolatban, oly benső összhangban állanak, hog}^ egymástól elszakítva egyáltalán nem is kezelhetők. Hiszen hiu dolog Magyar országon akár a kereskedelem, akár az ipar érdekeit szolgálni akarni, ha egy virágzó földmivelésben az ipar számára fogyasztót, a kereskedelem számára foglalkoztatót nem teremtünk és viszont a földmivelós érdekeit leghatékonyabban szolgáljuk akkor, ha egy helyes, egészséges alapokon nyugvó ipari politika által igyekszünk szaporítani azon helybeli fogyasztőközönséget, a mely egészen másként áll a mezőgazdaság szolgálatában, mint a távoli fogyasztó ós másfelől, ha gondoskodunk arról is, hogy a mezőgazdaság ipari nyerstermények előállításával foglalkozhassak. Az a tőke, mely a mezőgazdaság közelében iparvállalatot alapit, mely a mezőgazdaság nyersterményeit dolgozza fel, ér annyit, mint egy májusi termékenyítő eső, mert az képezi alapját intensiv gazdasági téren való haladásnak. (Helyeslés.)
