Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-8

A főrendiház VIII. ülése. 83 Az első az volt, hogy ő exellentiája nem tartja időszerűnek a conversiot, inert abban a véleményben van, hogy a jelenlegi pénzbőség és az olcsó kamatláb nem múló, időleges jelenség, hanem állandó, tartós ós ennek következtében nyugodtan hagyhatjuk vala a conversiot későbbi időre, a midőn ő excellentiájának véleménye szerint talán azt kedvezőbb eredménynyel lehetett volna keresztül vinni. Mindenekelőtt meg kívánom erre jegyezni, hogy az ón véleményem szerint a pénzbőség tényleg nxuló jelenség és kívánom, is, hogy az legyen, mert a mai pénzbőség semmi egyébnek nem következménye, mint a teljes és átalános üzleti pangásnak, ós mihelyt az idegen államokban is, nálunk is, a pangás megszűnik, — a mi kétségkívül ós remélhetőleg nemsokára be fog állani, — megszűnik a pénzbőség ós megszűnik az olcsó kamatláb, ós így ez a szempont elesik. A pénzbőség azonban méltóságos főrendek magában nem elegendő arra, hogy egy conversio eredményét biztosítsuk s ahhoz más, egyéb tényező is szükséges, ós senki sem képes garantiát nyújtani abban a tekintetben, hogy későbbi időpontban a körülmények ugy fognak találkozni, hogy azok segélyével a conversiot már csak igy is keresztül vihessük. Elméletileg a dolog ugy áll, hogy a mikor valamely állampapírnak az árfolyama félül emelkedik a parin és hosszasabb időn keresztül a parin felül tartja magát, ez bizonyos jele annak, hogy az állam magasabb kamatot fizet a maga adósságáért, mint a mennyit fizetnie kellene, mert olcsóbban is kaphatna pénzt. Nálunk ez a jelenség megvan ós pedig nem most mutatkozik, hanem évek óta, hogy a négy ós fél percentes papírjaink a parin felül állanak. Ezek tehát minden körülmény között, ebből a szempontból tekintve, megértek a convertálásra, mert nem szenved kétséget, hogy mulasztás lenne a pénzügyi kormány részéről, ha akkor, a mikor olcsóbb kamat mellett tud az államnak pénzt szerezni, mégis minden ok nélkül állandóan magasabb kamatot fizetne. Voltak a conversionak bizonyos jogi akadályai, a mennyiben ugy az arany vasúti kölcsönre, mint az ezüst vasúti kölcsönre nézve, akkor a mikor ezek a czimletek kibocsáttattak, az a megkötés vétetett fel a czimlet szövegébe, hogy 1899. január l-ig azok nem convertálhatók 1899. január 1-eje azonban rég elmúlt és igy a jogi akadály megszűnt, tehát ugy a jogi szempont, valamint az árfolyam szempontja, már évek óta azt mutatják, hogy igenis e papírokat lehetett volna convertálni. Es ha a kormány még sem jött ily javaslattal, az tisztán annak a körülménynek tulajdonítandó, hogy nem forogtak fenn mindazok a körülmények, nem állottak rendelkezésre mindazok a tényezők, a melyek a conversio sikeres keresztülvitelét biztosították volna Nem lehet tehát azt mondani, hogy a dolgot elhirtelenkedve csináltuk. Hiszen negyedik éve, hogy csinálhattuk volna jogilag és csináltuk volna körülmények megengedték volna. És ha most majdnem négy óv múlva megragadjuk a kedvező alkalmat a művelet keresztülvitelére, azt hiszem csak kötelességünket teljesítjük és a kormányt elhamarkodással vádolni nem lehet. (Igaz! Ugy van.) Azt is méltóztatik mondani, hogy minden ily conversio többé-kevésbbó erőszakos elj mert a mint ő excellentiája magát kifejezni méltóztatott, megnyirbáljuk a tőkét, megnyirbáljuk a kamatokat. Bocsánatot kérek, nem igy áll a dolog. Igaz, a kamatot leszállítjuk, mert hiszen az a conversio czólja, hogy olcsóbb kamatozásra menjünk át; de hogy a tőkét megnyirbáljuk, arról szó sincs.