Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-6

56 A főrendiház VI. ülése. natositható annak végrehajtása. Én a községi illetőségi törvényt revisio alá venni ós a bevándorlási törvényt ezen a módon törvényhozási úton szabályozni igenis szándékozom. (II? lyeslés.) A mi magát a per rendtartási végrehajtást és magát a felhozott sajnos esetet illeti, arra vonat kozólag az igazságügyrninister fogja megadni a választ. Kérem a méltó ságos főrendeket, hogy válaszomat, a melyet mint belügyminister most adtam, kegyesen tudomásul venni méltóztassanak. (Helyeslés.) Plósz Sándor igazságügyrninister: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek ! A hozzám is intézett interpellációnak engem illető részére nézve a következőkben vagyok bátor megadni a választ. {Halljuk! Halljuk!) Igenis van tudomásom arról, hogy a felvidéken és különösen Alsó- ós Felső-Kalocsán legújabban a végrehajtási árverések körül visszaélések történtek. Tudomásom van erről különösen a földmivelósi minister úr értesítése nyomán, a ki a hegyvidéki kirendeltséget megbízta, hogy ezekről az állapotokról neki jelentést tegyen. A jelentés szerint a végrehajtási törvénynek csakugyan 156 §-áról történik visszaélés ós a legfőbb baj ott az, hogy a telekkönyvek rendezetlenek, a mennyi ben a tényleges állapot nem felel meg a telekkönyvi állapotnak, mert más a telekkönyvi tulajdonos és más a tényleges birtokos. A mi már most ezeknek a bajoknak orvoslását illeti, az egyátalában nem áll módomban, hogy a végrehajtási árverést felfüggeszszem. A bíróságok tevékenységébe ilyen módon nem avatkozhatom bele. Törvényhozási úton azonban szándékozom a végrehajtási törvénynek 156. §-ára is kiterjeszteni figyelmemet és annak módosítását megfontolás tárgyává tenni, Azt hiszem ugyan, hogy valami nagyon nagy eredményt magában véve a 156. §-nak módosításával nem fogunk elérhetni, mert ennek a 156. §-nak czélja magában véve igen helyes, mert meg akarja akadályozni a birtokok túlságos elaprózását és azért rendeli azt, hogy ha egy társtulajdonos ellen rendeltetik el a A^égrehajtás és az ingatlan 400 koronánál nem nagyobb becsértékű, akkor az egész ingatlan bocsáttatik árverésre De nem is érhetnénk el valami nagy eredményt azért sem, mert tegyük fel, hogy csak a társtulajdonosnak a része bocsáttatik árverés alá, akkor még mindig nem tilthatjuk el akár a régi, akár az uj társtulajdonost attól, hogy a közösség megszüntetésére pert indítson, azután vagy feloszsza az ingatlant természetben vagy pedig annak őt megillető árát pénzben követelje és e végből kérhesse az ingatlannak árverését. Tehát kerülő úton, a mely sok tekintetben még drágább, ott vagyunk, a hol a 156. §. mellett. De minden esetre ezt is megfontolás tárgyává szándékozom tenni egyéb intézkedések mellett, a melyek arra szolgálnak, hogy a végrehajtásoknál a visszaélések, a melyek ugy a hitelezőnek, mint az adósnak kárára szolgálnak, orvosoltassa nak átalában, hogy a végrehajtás olcsóbbá tétessék ós a mennyire lehetséí es, a végrehajtást szenvedőnek móltányos érdekei megóvassanak. A mi a telekkönyvek rendezését illeti, ez már régebben gondoskodásom tárgyát képezi a felvidéken. Gyökeres rendezés azonban addig, mig a betétszerkesztés ott meg nem indítható, nem lesz eszközölhető. A betótszerkesztós megindításának akadálya pedig az, hogy a kataster nincs kiigazítva. A törvény értelmében betétszerkesztóst csak ott lehet elrendelni, a hol a kataster az utolsó birtokállapotnak megfelelőleg ki van igazítva. Ez nem történt. E részben a pénzügyminister úrhoz több ízben