Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.
Ülésnapok - 1901-5
44 A főrendiház V. ülése. nagymóltósága jutott, a ki nein egészen világosan talán, de az ő fejtegetéseinek értelme szerint rámutatott, hogy mi lenne ez a tárgyilagos felfogás, melyet ő kivan. Azt én a magam részéről nem fogadhatom el ós bár a tanácsot a maga lépegében és czéljában jogosultnak tartom, igy applicálva, igy alkalmazva magaménak nem tekinthetem. Mert azt mondja ő nagyméltósága — ós ez az ő fejtegetésének mélyebbre menő és nag}^on érdekes része, a melylyel azonban egyet nem érthetek — hogy a mai helvzetben és a mai liberális politika által sértve van az egyház és a vallás és ki ennek a birája? Kérdezi. Nem ő, nem a ház bármely tagja, nem a kormány, annak a birája az egyház. A thesis nézetem, szerint nincs helyesen felállítva. Hogy sértve órzi-e magát az egyház, arra nézve az egyház illetékes biró, de csakis az egyházi és vallási dolgokban; az ország dolgaiban, az ország politi kaja által megteremtett alkotásokra nézve, az ország törvényeiben kifejezett irányra ós az ország törvényei által meghozott intézményekre nézve egyedül az ország competens ós csak az ország, az ország törvényhozása és senki más (Igás! Ügy van!) A vallási és egyházi dolgokban illetékes az egyház, teljesen elismerem, de az országéiban nem. Ebben a kórdósben csak ugy igazodunk el, ha megkülönböztetjük a sphaerákat; ha az államnak és az egyháznak jogkörét és sphaeráit meg nem különböztetnők, nagyon téves álláspontra helyez kednénk. Mindegyik a magáéban: a vallás és az egyház a magáéban, az ország a magáéban maradjon meg és a, maga körében gyakorolja ítélkezését és ne vigye be a vallás ós egyház felfogását az állam jogkörébe. Ha ezeket a sphaerákat különválasztjuk, akkor nem lehet mondani azt, a mit ő nag3 T móltósága mond, hogy az állam nem ismeri el a vallást. az állam korlátozza a vallást a maga jogkörében. Én azt hiszem, ez nem áll. Az állam nem teszi, az ón politikám sem teszi. Az államnak meg kell maradnia a magáéban, nem szabad érintenie a vallást. De a vallási és egyházi felfogás is maradjon meg hasonlólag a magáéban és ne érintse azt, a mi az államé. Az állam jogkörébe nem engedem behatolni az egyházat, ez az ón politikám. (Helyeslés.) A demarcationalis vonalat meg kell húzni ós ezt a demarcationalis vonalat éber figyelemmel és lelkiismeretes óvatossággal meg kell tartani. Nem kell átcsapni ezen a vonalon, hanem mindegyik maradjon meg ós álljon meg a demarcationalis vonal előtt a maga jogkörében, a maga belső életében, a maga sphaerájának minden irányában és akkor ezen demarcationalis vonal épségben marad, akkor nem fog előállni az, hogy az egyik korlátozza a másikat, hogy az egyik bemegy a másik jogkörébe. Ez az én felfogásom ós azt hiszem, hogy az ón álláspontom objectiv és csak ez az objectiv álláspont. Ez az objectiv felfogásom azért helyes és egyedül helyes, mert csak ez zárja ki a subjectivitást ós felekezeti szellemet, a mi a megtestesült subjectivismus. Ez pedig az államóletet egyenesen megrontja, mert a kölcsönös jogköröket összezavarja Azt mondja ő nagymóltósága: a békéből igy nem lesz soha semmi. Én azt mondomj hogy az ö felfogása nem engedi a bókét. Én úgy állítom a kérdést, hogy nem kell összezavarni a kölcsönös jogköröket ós felfogásokat az állami élet ós az egyházi élet felfogásait: állami intézményeket, az állam érdekében és a maga jogkörében törvényesen megalkotott és létesített intézményeket nem szabad más szempontból bírálni, nem szabad más szempontból fölfogni, mint az állam azon czéljainak szempontjából, a melyekért megnő-
