Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-5

40 A főrendiház V. ülése. háznak kötelessége és azt mondotta, hogy arra kell ügyelni, hogy a törvény mindenütt érvényesíttessék, bár szemrehányásokat tesz a kormánynak, — a miről most nem vitatkozom, majd igazolni fogja ő, hogy helyesen e vagy nem — hogy mindig indemnityvel jönnek és ig}^ a törvény eredeti intentióit nem teljesiti. Ezt vitatja ugyan ő nagymóltósága, maga pedig mégis egy törvénytelen álláspontot foglal el, a midőn meg akarja tagadni annak lehetőségét, hogy az ország az indemnity alapján alkotmányosan tovább kormányoztathass ók. Az arra. való hivatkozás, hogy a többség azt úgyis meg fogja szavazni, senkit sem ment fel az ellenzék padjain az alól, hogy ő is hozzájáruljon ahhoz, hogy minden a törvényes keretben történjók, mert senkinek sem szabad akadékoskodnia oly irányban, hogy a törvények rendes folyása meggátoltassék. Én hallottam a budget-tárgyalások alkalmával ő excellentiájától, hogy ha ő ezt a. kérdést bizalmi kérdésnek tekinti is, annak tulajdonképen nincsen hatása, mivel a főrendiház határozatainak a kormány létére vagy nemlétére döntő befolyása nincs. Erre a pontra tehát tovább ki nem terjeszkedem, de azt az állitását, hogy a budget megtagadása a valódi eszköz, a melylyel egy kormány ellen fél kell lépni, nem fogadom el. A budgetet magát nem lehet megtagadni, mert az országiást lehetetlenné tenni nem szabad; hanem ha bizalmatlan vagyok azok irányában, a kik a kormán}' padjain ülnek, akkor megakadályozni törekszem azt, hogy ők hajtsák végre a budgetet. Ott van az appropriatió kérdése. Tessék ott a kormány bünlajstromát felsorolni (Derültség.); tessék bebizonyítani, hogy jogosult a bizalmatlanság, a melynek kifejezést ad. Ott az elől senki sem fog elzárkózni, mert nem is zárkózhatik el az, a ki alkotmányos ember és kölcsönösen méltányolni fogjuk egymásnak ellenkező nézeteit. Én tehát ezt az egész kórdóst, mint az alkotmányos, törvényes kormányzás nélkülözhetetlen kellékének megszavazását tekintem, a miért is semmiesetre sem tagadhatom meg ennek megszavazását. Magam nem tartom helyesnek a bizalmi kérdés felvetését, de ha már felvetik és felhozzák, akkor ón, ki bizalommal viseltetem, ezzel szemben annál is inkább megszavazom, mert a kormány ezen eljárásában azon alkotmán5

r

os érzelmének ós kötelességének kifejezését látom, hogy idejekorán intézkedik, hogy arra az eshetőségre is, ha a rendes kormányzási eszközök nem vágnának úgy össze, hogy a, budget letárgyaltatván, az országlás az alkotmányos keretben tovább mehessen, alkotmányos, törvényes felhatalmazás alapján intézhesse az ország ügyeit. Mindezekből az indokokból — bocsánatot kérve, hogy felszólaltam, de nem akartam, hogy minden észrevétel nélkül elhangozzék ő excellentiájának felszólalása — ón a törvényjavaslatot megszavazom. Dégenfeld Pál gr. jegyző: Podmaniczky Géza báró! Podmaniczky Géza b.: Méltóságos főrendek! Az indemnitást megszavazom szükségből ós bizalomból eg3-aránt, mert a bizalom kérdése is fel vettetett. Elismerem, hogy 1867-től fogva azok, a miket ő excellentiája előhozott, megtörténtek ós én, mint a ki a kormány pártján voltam, hogy ha történtek hibák, abból a magam részét kiveszem, mint a főrendiháznak csekély tagja, de abban a haladásban, a mi azóta történt ós az a feletti örömben is osztozkodom. Nem találom szükségesnek, hogy akkor, a mikor egy ország még csak 1867-től fogva, tehát oly rövid idő óta fejlődik, abban az országban mindig csak parlamenti crisis által történjenek változások. A békesség és az egyet-