Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-5

40 A főrendiház V. ülése. háznak kötelessége és azt mondotta, hogy arra kell ügyelni, hogy a tör­vény mindenütt érvényesíttessék, bár szemrehányásokat tesz a kormány­nak, — a miről most nem vitatko­zom, majd igazolni fogja ő, hogy helyesen e vagy nem — hogy mindig indemnityvel jönnek és ig}^ a tör­vény eredeti intentióit nem teljesiti. Ezt vitatja ugyan ő nagymóltósága, maga pedig mégis egy törvénytelen álláspontot foglal el, a midőn meg akarja tagadni annak lehetőségét, hogy az ország az indemnity alapján alkotmányosan tovább kormányoz­tathass ók. Az arra. való hivatkozás, hogy a többség azt úgyis meg fogja sza­vazni, senkit sem ment fel az ellenzék padjain az alól, hogy ő is hozzá­járuljon ahhoz, hogy minden a tör­vényes keretben történjók, mert senki­nek sem szabad akadékoskodnia oly irányban, hogy a törvények rendes folyása meggátoltassék. Én hallottam a budget-tárgyalások alkalmával ő excellentiájától, hogy ha ő ezt a. kérdést bizalmi kérdésnek tekinti is, annak tulajdonképen nin­csen hatása, mivel a főrendiház ha­tározatainak a kormány létére vagy nemlétére döntő befolyása nincs. Erre a pontra tehát tovább ki nem ter­jeszkedem, de azt az állitását, hogy a budget megtagadása a valódi esz­köz, a melylyel egy kormány ellen fél kell lépni, nem fogadom el. A bud­getet magát nem lehet megtagadni, mert az országiást lehetetlenné tenni nem szabad; hanem ha bizalmatlan vagyok azok irányában, a kik a kor­mán}' padjain ülnek, akkor megaka­dályozni törekszem azt, hogy ők hajtsák végre a budgetet. Ott van az appropriatió kérdése. Tessék ott a kormány bünlajstromát felsorolni (Derültség.); tessék bebizonyítani, hogy jogosult a bizalmatlanság, a melynek kifejezést ad. Ott az elől senki sem fog elzárkózni, mert nem is zárkóz­hatik el az, a ki alkotmányos ember és kölcsönösen méltányolni fogjuk egymásnak ellenkező nézeteit. Én tehát ezt az egész kórdóst, mint az alkotmányos, törvényes kormányzás nélkülözhetetlen kellékének megsza­vazását tekintem, a miért is semmi­esetre sem tagadhatom meg ennek megszavazását. Magam nem tartom helyesnek a bizalmi kérdés felvetését, de ha már felvetik és felhozzák, ak­kor ón, ki bizalommal viseltetem, ezzel szemben annál is inkább meg­szavazom, mert a kormány ezen el­járásában azon alkotmán5 r os érzel­mének ós kötelességének kifejezését látom, hogy idejekorán intézkedik, hogy arra az eshetőségre is, ha a rendes kormányzási eszközök nem vágnának úgy össze, hogy a, budget letárgyaltatván, az országlás az al­kotmányos keretben tovább mehessen, alkotmányos, törvényes felhatalmazás alapján intézhesse az ország ügyeit. Mindezekből az indokokból — bocsá­natot kérve, hogy felszólaltam, de nem akartam, hogy minden észre­vétel nélkül elhangozzék ő excellen­tiájának felszólalása — ón a törvény­javaslatot megszavazom. Dégenfeld Pál gr. jegyző: Pod­maniczky Géza báró! Podmaniczky Géza b.: Méltósá­gos főrendek! Az indemnitást meg­szavazom szükségből ós bizalomból eg3-aránt, mert a bizalom kérdése is fel vettetett. Elismerem, hogy 1867-től fogva azok, a miket ő excellentiája elő­hozott, megtörténtek ós én, mint a ki a kormány pártján voltam, hogy ha történtek hibák, abból a magam részét kiveszem, mint a főrendiház­nak csekély tagja, de abban a hala­dásban, a mi azóta történt ós az a feletti örömben is osztozkodom. Nem találom szükségesnek, hogy akkor, a mikor egy ország még csak 1867-től fogva, tehát oly rövid idő óta fejlő­dik, abban az országban mindig csak parlamenti crisis által történjenek változások. A békesség és az egyet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom