Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.
Ülésnapok - 1901-4
A főrendiház IV. ülése. 19 leginkább. Ezt pedig mi tudtuk. De számoltunk-e ezzel, mikor a quotát felemeltük ? Lehet-e még tovább mennünk és uj terheket magunkra hárítanunk? Ezzel számolnunk kell majd, mikor a hadi létszám és a közös hadsereg ós honvédség ügyéről fogunk szólam. Ép azért üdvözöltem a felirati válaszjavaslatot, hogy e részben tökéletesen szabad kezet tart fenn. De nem tartózkodhatom attól, hogy egész komolysággal ne figyelmeztessem erre a helyzetre a nagyméltóságú főrendeket, és ha az ón szavam hangja tovább terjedhetne, mindazokat, a kiknek ezekhez az ügyekhez szólásuk ós ezekről való gondoskodásra kötelezettségük van. Hogyan történnek ezek a dolgok ? Nagyon kedves és könnyű a bő költekezés. Nagyon gyönyörűek azok a dolgok, a melyeket pénzzel csinálunk és szerzünk meg, azután meg minden kormány, a mely bőven költ, a mely hivatalokat szervez, a mely épit, a mely rendezkedik, csatornákat tervez és nagyszerű berendezéseket akar tenni, legalább eg}ddeig mindig népszerű. De hát hogy is ne tetszenék ? De ott van az a felséges, kegyes jó lír, a kibe helyezett bizalmunk sokszor, mikor a kormányok nem védték meg az egyesek jogos szabadságát, mikor az ország válságos helyzetekbe jutott, a kibe helyezett bizalmunk, a ki iránti szeretetünk mindezen viszonyok között azt a lelki megnyugvást szerezte nekünk, hogy csak felszínes mind, mert ott a trónon ül a király, a ki Magyarország alkotmányát lerontani nem akarja és nem fogja engedni, és a ki meg fogja védeni az alkotmányt és magyarjainak jogát és szabadságát, Ezt a megnyugvást, adja a trón. Bárcsak ezt a megnyugvást hasonló mértékben vagy megközelítőleg megadnák az alkotmányos törvény iránti hűség és a király iránti tisztelet minden kormányunk részéről minden időben. Hát kérem, méltóságos főrendek, ezek a kérdések mind ki vannak fejtve a néppárt válaszfeliratában. De még egyet jegyzek meg hozzá. Önök azt hiszik, hogy az nagyon ártalmas dolog, hogyha egy párt létezik az országban, a mely a trónhoz, az alkotmányhoz hű, a mely hazáját szereti ós a melyben olyan férfiak voltak, a kik soha sem irtak alá valamit csak azért, hogy meghajoljanak a pillanat követelményei előtt, vagy mert más kiutat nem találtak. És miért, miért csak ez a néppárt az? Miért minden más párt iránt kegyesek, még a nemzetiségeket is támogatják a néppárt ellen? Mert nem liberális ós mert a liberalismus a catholicismusnak esküdt ellensége. (Mozgás balfelöl.) így állunk ám uraim. Ezt elmondják Francziaországban, ezt látjuk Olaszországban. Ez a, liberalismus nem mondom, az önök liberalismusa, de az út, a melyenjárnak, önöket vagy utódaikat oda fogja vezetni. Bocsássanak meg, bizony nem akartam sem tragikus, sem pedig hosszadalmas lenni. Egész igyekezetem az volt, hogy önökhöz azon nyájas szeretettel szóljak, a melyet önök részéről oly sokoldalúlag élvezni szerencsés vagyok. Nézzék el az én lelki és lélek szerinti ragaszkodásomnak, egyházam, hazám iránt és a trón iránti szeretetemnek és a jövő iránti aggodalmaimnak, ha talán egy, vagy más kérdést érdesebben hegyeztem ki, mintsem szerettem volna. Nem fogadhatom el a felirati javaslatot. Gáll József jegyző: Dessewffy Aurél gróf! Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Mindenekelőtt azzal akarom beszédemet elkezdeni, hogy én a válaszfeliratot elfogadom. Azon szokásnál fogva, hogy a válaszfelirat a trónbeszédnek, illetőleg a kormnuy programmjának paraphrasisa, legyen szabad mindenekelőtt azt constatálnom, hogy a politikai helyzet, a mely még 3*
