Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-11

104 A. főrendiház XI ülése. elégszem azzal, hogy azt, a mit mondtam, szavazatommal fogom documentálni. A törvényjavaslatot t. i. jobb javaslat hiján így is elfogadom. Elnök: Kivan e még valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz szólani? (Elfogadjuk!) A ministerelnök úr kivan szólani. Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr. méltóságos főrendek! Az ellőttem szólt méltóságos főrend azzal végezte beszédjét, hogy elfogadja ezt a törvényjavaslatot jobbnak hiányában. Én ezzel a kritikával átalában beérhetném, hiszen ha igazolva van bármely javaslatról, hogy jobbnak hiányában elfogadandó, szükséges és czólszerü —• miután áll az, hogy a jobb sokszor a jónak ellensége — az ilyen kritikát a magam részéről nem tartom nagyon tulszigorúnak, sőt igen szívesen veszem. Ugy is van és én magam is azt mondom, hogy lehetne talán ezen javaslatnál tökéletesebb és jobb is, csakhogy a különbség köztem ós a méltóságos főrend között abban áll, hogy nem abban értelemben lehetne nézetem szerint jobb a javaslat mint a hogy ő kívánja, hanem abban az értelemben, hogy meg lenne már építendő az egész vonal, illetőleg javaslatot terjesztenének elő az egész nagy internationalis keleti összeköttetéseinket biztosító, Budapesttől kiinduló és egészen Saloniki-ig menő vasútra nézve. Ha azon helyzetben lennénk, hogy ezt előterjeszthetnők, akkor ez igazán sokkal jobb lenne, ámde nem vagyunk azon helyzetben és pedig egész egyszerűen azon okból, mert még tényleg be nem következett a csatlakozásnak ideje; másrészről emiek a nagy vonalnak kiépítése igen nagy terhekkel járnak, ugy hogy azt nem tudnám ma ezen az alapon a törvényhozásnak aj ánlani. De a csatlakozás kérdésének biztosítása előtt is nehéz volna az egész költséges vonal építésébe egyszerre belemenni, mert a csatlakozás ma még nem bizonyos. Én azonban ezt a törvényjavaslatot olyan lépésnek tekintem, a mely sokkal hamarább fog bennünket ehhez a czélhoz juttatni, mint bármely sürgetés ós felszólítás, a melyet akár a portához, akár a szomszéd államokhoz intéznénk, mert ha megépítünk egy vonalat a határ szólég, a vonal létesítése, annak forgalomba tétele akkora elementáris erővel fog azon szomszéd államokra nehezedni, hogy ők magukat, a mai czivilizáczió és a mai felfogás szerint, az államok közt való courtoisie szempontjából, de a forgalmi érdekeknek ezen esetben való kicsucsosodása folytán nem fogják kivonhatni azon cöercitiv hatás alól, hogy azt a vonalat, azt az összeköttetést meg kell adniok, mert zsákutczában egy internationális vonal nem végződhetik. De a méltóságos főrend nem is ebből, hanem más okból kritizálja a javaslatot. Én ezt a kritikát nem tartom egészen alaposnak, sem indokoltnak. A mélt. főrend úgy- okoskodik, hogy ezt a, vonalat ő helyesnek tartja, el is fogadja, mert egyik részét képezi annak a nagy internationális összeköttetésű, internationális fontosságéi ós reánk nézve kiváló közforgalmi jelentőségű vonalnak, csak azt szeretné, hogy ez a vonal építtessék ki széles vágányának a maga egész kiterjedésében. Esterházy János gr.: Csak Sarajevóig! Széll Kálmán ministerelnök: És Sarajevótól lefelé is, mert akkor nem lehetne megépíteni úgy, hogy csak az alépítmény legyen szóles vágányú ós a felépítmény nem. Ez talán nem volna lehetséges, hisz akkor ellenmondásba jut a mólt. főrend magamagával, — a ki a keskeny vágányú vasutat nem akarja, a forgalom nehézségeit erre vonatkozólag kiemeli — ha az egészet nem akarná egyszerre, mert ha át-