Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-74

> LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. én, nagyméltóságú főrendek, hogy a magyar önálló hadsereg eszméjét odaát olyannak tekin­tik, hogy ezen eszmével nem rokonszenveznek; olyannak tekintik, a mely, ezen idő szerint, közvetlen gyakorlati jelentőséggel nem bír; oly politikai törekvésnek tekintik, a melynek meg­jelölésére egyik ilyen, másik olyan jelszót hasz­nál : az egyik ideálisnak mondja, a mivel azt akarja kifejezni, hogy gyakorlati jelentősége nincs; a másik kalandosnak nevezi; más szó­val mindenki, a ki ezen politikát nem követi, a ki ezen törekvést nem teszi magáévá, olyan­nak tünteti fel, mint a mely gyakorlati jelen­tőséggel nem bir. Megengedem, nagyméltóságú főrendek, hogy 1867-ben a véderő kérdését nem lehetett más­ként megoldani, mint úgy, hogy az előzményre tekintettel kellett lenni; tekintettel kellett lenni a nemzetközi viszonyokra; számolni kellett azzal, hogy a fennálló véderő jellegét tekintve, osztrák, hogy abból a legjobb akarat mellett sem lehetett volna rövid idő alalt akár magyar hadsereget alkotni, vagy hogy legalább egy ilyen törekvés koczkázattal járt volna. Ámde 1867. óta, tehát több mint 30 éve, egész emberöltő telt el és lényegében majdnem ma is ott állunk ; a hol állottunk 33 évvel ezelőtt; pedig a viszo­nyok változtak, különösen a legutóbbi években. Másként haladt Ausztriában a belélet, mint a hogyan azt 1867-ben gondolták: mert nem hiszem, hogy azok, a kiK az 1867-iki kiegyezést megalkották, annak idején, ha előre látták volna azt, hogy ily bonyodalmak keletkezhetnek Ausztriá­ban, ne vették volna azt figyelembe és ne gon­doskodtak volna különleges intézkedésekről, ilyen eshetőségekkel szemben is. Azt tagadni nem lehet, hogy az alkotmá­nyosság tekintetéből Ausztriában az állapot nem normális és ez szolgál okul, habár ily világosan nincs is kifejezve, e törvényjavaslat benyújtására. Igaz, hogy az osztrák alkotmány tartalmaz egy szakaszt, az ismert 14. szakaszt, a mely bizonyos kivételes esetekben alkalmaz­ható és a melynek segélyével hárittatik el az a nehézség a hadsereg létszámának megállapí­tására nézve is, mivel az tiz évre szól, a mely tiz év letelt, most már tehát e szakasz igénybe vétetik. De, méltóságos főrendek, méltóztassa­nak figyelembe venni azt, hogy ha bármely alkotmányban van valamely intézkedés, hogy bizonyos kivételes esetekben az alkotmányos tényezők rendes működése felfüggeszthető, ha az alkotmányos tényezők rendes működésének ez a felfüggesztése gyakran ismétlődik, avagy hosszabb ideig tart, ez mégis az alkotmányos­ság lényegének a rovására történik. A régi római alkotmány is ismerte a dictaturát, mint közveszély idején szükséges intézkedést, a midőn a dictatort felruházták korlátlan közhatalommal; de a midőn beállt az az idő, hogy nem ideig­lenesen, de állandóan ruháztak fel egy férfiút ilyen dtctatori hatalommal, akkor már beállt a római impérium korszaka és vége volt Róma szabadságának. Hogy vájjon melyik az az Idő­köz, a meddig egy ilyen ideiglenes intézkedés alkalmazása nem veszélyezteti még az alkot­mány lényegét, azt átalánosságban megállapí­tani igen nehéz. De hogy ily kiterjedt hatalom­nak alkalmazása, ha hosszabb ideig tart, magának az alkotmányosságnak lényegét veszélyezteti, azt kizárja, az bizonyításra nem szorul. Egy évig, két évig lehet talán Ausztriában kormá­nyozni a 14. §. alapján és lehet azt állítani, hogy azért Ausztriában alkotmányos állapotok forognak fenn; de ha ez az. állapot tovább tart, senki sem fogja azt többé alkotmányos állapot­nak tekinthetni, mint a hogyan az alkotmány­nak a megszüntetése volt az is, a midőn annak idején például Dániában a dán rendek a dán királyt felkérték, hogy méltóztassék őket ezen­túl absolut hatalommal kormányozni. Ezért, méltóságos főrendek, nézetein sze­rint a kormánynak előkészületeket kellene tennie és különösen a véderő szervezetére vonatkozó­lag, hogy mi az Ausztriában fenforgó viszo­nyoktól függetlenül szabályozhassuk törvényesen azon véderőre vonatkozó intézményeinket, még pedig úgy, hogy egyrészről teljesen megfelel­hessünk mindannak, a mit a törvény az uralkodó­ház közösségénél fogva a védelmi kötelezettsé­gek tekintetéből reánk hárit, de másrészről úgy is, hogy e védelmi rendszer ne legyen egy ék a nemzet testében, a mely a nemzet cultur­törekvéseit megbénitja. És az a rendszer, a mely 33 év óta fennáll, a közös hadseregnek ez a rendszere, ék a nemzet testében, a mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom