Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-74

LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. át ség a felfogásban, a mely közöttünk van. és ebből nem következik az, a miben Zichy Nándor gróf ő nagyméltósága concludál, midőn azt akarja bizonyítani, hogy mi harczot indítunk a katholikus egyház ellen, hogy ime, mi történik a katholikus congressussal és mi történik egyéb téren. Nem áll igy a dolog. Ő nagyméltóságának ez a példája nem igazolja a felállított tételt. Mert a katholikus congressus összehivatott, a katholikus congressus tanácskozott, annak tanácskozásai elé a kormány semmi akadályt nem gördített, sőt úgy tudom, úgy vagyok értesülve, sőt talán többet mondhatok az értesültségnél, abban a szándékban van a kormány és azt a katholikus congressus illető bizottsága tudja is, ö nagyméltósága talán közvetlenül ebben a perezben nem, de lehetetlen, bogy tudomása ne legyen róla, hogy hogyan folynak a dolgok... Zichy Nándor gr; Nincs tudomásom! Széll Kálmán ministerelnök:... hogy a kormány foglalkozik a tárgygyal, a kiküldött bizottságokkal értekezik és ezen értekezések eredményekép nyilatkozatokat is tett már és teend a legközelebbi időben, a melyek alkalmasak lesznek arra, hogy a congressus munkálatai eredményre vezessenek. De nem tud ő nagyméltósága felmutatni semmit a kormány ténykedésében vagy nyilatkozásaiban, a mi egy szemernyi ellenszenvet vagy egy szemernyi akadályt vagy a legkisebb nehézség gördilését tartalmazná;, arra vonatkozólag, hogy az a katholikus congressus a maga munkálatait ne fejezhesse be. Én azt gondolom, mi közöttünk a különbség abban van, hogy az az én hitem, hogy az a párt, a melyhez ő nagyméltósága tartozik és a melynek ö nagyméltósága az elnöke, helytelenül és szerencsétlenül választotta meg kiindulásának alapját. Az a párt az én nézetem szerint a felekezetiességre alapitotta czélzatait, törekvéseit, tendentiáit, ezeket a felekezeti exclusiv tendentiákat én az ország nyugalmára, az ország békés fejlődésére, az ország lakosai közötti egyetértésre és az ország jövőjére veszélyesnek és végzetesnek tartom, (Élénk helyeslés balról.) tartottam mindig és azért, mert annak tartom, annak a pártnak tanait és tendentiáit nem FŐRENDI NAPLÓ. 1896 1901. V KÖTET. fogadhatom el, azokkal én a magam részérő! soha egyetérteni vagy megegyezni nem tudok. De ez nem azt jelenti, hogy ez a kormány állást foglalna a katholikus vallás vagy a katholikus egyház ellen. Hiszen annak vitatásába, hogy azoknak az egyházpolitikai alkotásoknak, a melyeket a magok integritásában fen kivánok tartani, megbolygatása erre az országra nézetem szerint bajt hozna, mert a vallásfelekezetek közötti egyetértést szüntetné meg, vallásháborút idézne fel, a társadalmat szétszedné, haladásunkat megakasztaná és visszafejlesztést jelentene állapotainkban minden vonalon, a mint azt másutt már bővebben kifejtettem, hogy annak a tendentiának és annak a czélzatnak én igenis ellentállok és ellene fogok küzdeni, De hosszas volna most ebbe belemenni, valamint abba is, hogy azon alkotásoknak a rugó momentumai és indító okai az államnak az egységes Magyarország és a haladásnak érdekei és a vallásfelekezetek közötti egyenlőség érdekei voltak és nem egyebek; nem foglalnak azok állást bármely vallásfelekezet ellen, a mi tőlünk távol áll és távol is fog maradni. Mi a békés fejlődést, a békés egyetértést akarjuk, de azt hisszük, hogy azt átalános és nem egyoldalú szempontból egy egyház vélt vagy felállított érdekei szempontjából kell felfogni. És ha igy fogjuk fel, akkor fogjuk biztosítani ezen országban azt, hogy nem áll be szakadás, holott hogyha az az út követtetnék, a melyet ő nagyméltósága képvisel, nézetem szerint a szakadás nemcsak valószínű, de teljesen elkerülhetetlen lenne és ezen ország jövőjére nézve végzetessé válhatnék. (Helyeslés balról.) Ezen rövid szavakkal akartam az ő nagyméltósága által elfoglalt állásponttal ellentétes álláspontomat illustrálni és ezen szempontból kérem a nagyméltóságú főrendiházat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi ministér: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azok után, a miket a minisztereinők úr ő nagyméltósága elmondott és a melyekkel az álláspontot oly szabatosan praecisirozta, én igen rövid lehetek, de mégis kötelességem felszólalni, mert azoknak éle, a miket 11