Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-72

64 LXXII. OESZÁGOS ÜLÉS. Solymossy Ödön b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A 2. §. engem nem egészen elégit ki, és pedig annak második bekezdése. Szerintem ezen bekezdés a birtokos és a gazdatiszt közt némi félreértésre adhat okot. Ezért bátor volnék, mielőtt a 2. §. elfogadtatnék, némi fölvilágosítást kérni ő excellentiájától. Talán méltóztatnak megengedni, hogy mindjárt egy másik kifogásolt szakaszról is szóljak. Elnök: Bocsánatot kérek, a sorrend szerint meg lesz ennek az ideje; most méltóztassék a 2. §dioz hozzászólani. Solymossy Ödön b.: Ha ezen 2. §. második bekezdését meghagyjuk, én nagyon félek, hogy a gazdatiszt és a birtokos között félreértések történhetnek. Én akartam ugyan indítványt is beadni, de ezt nem fogom tenni; inkább kérem ő excellentiájának megnyugtatását, mert mondom, nagyon félek, hogy a gazdatiszt, a birtokos és esetleg még a kereskedő közti jogviszonyra nézve félreértések fognak támadni. Darányi Ignácz földmívelésügyi ministers Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A 2. §. együtt ítélendő meg a 7. §-szal. A 2. §. meghatározza a jogviszonyt a birtokos és gazdatiszt között, meghatározza, mire tekintetik feljogosítottnak a gazdatiszt akkor, ha az a jogviszony különös szabályozást nem nyer. A 7. §. meghatározza, hogy a gazdatiszt köteles az állásával járó tennivalókat a birtokos utasítása szerint és a birtokos érdekeinek megfelelőleg a rendes gazda gondosságával hiven, pontosan, legjobb tehetsége szerint személyesen teljesíteni; tehát mindkét részre megvan a megfelelő intézkedés. A mi a 2. §-nak értelmét illeti, az hosszú vitatkozás tárgya volt különösen a képviselőház igazságügyi bizottságában, mert a birtokos és gazdatiszt közti jogviszony szabályozása kell, hogy tartalmát képezze az alkotandó magánjogi törvénykönyvnek is s ennélfogva csak olyan szöveget lehetett megállapítani és felvenni, a mely jogi tekintetben úgy kiállja a kritikát, hogy az igazságügyi minister úr annak idején képes legyen azt a magánjogi törvénykönyvbe beleigtatni. Miből indultunk ki az első bekezdésben? Abban az mondatik, hogy a törvény korlátai között a felek szerződésileg szabadon intézkedhetnek. Itt tehát csak azt kellett szabályozni, hogy harmadik személyekkel szemben, vagyis a közforgalom követelményei tekintetében mily védelem állíttassák fel. Már most a 2 §. második bekezdésében az van mondva, hogy eltérő intézkedés hiányában a gazdatiszt feljogosítottnak tekintetik azokra a cselekményekre, melyek a gazdálkodás folytatásával az ilyen gazdaságban és az ilyen alkalmaztatással rendszerint járnak. Egy nagy gazdaságban egy főtisztnek rendszerint egész más a hatásköre, mint egy kis gazdaságban egy alantas tisztnek. Azt hiszem, ez eléggé világos; a törvény csak átalános elveket van hivatva megállapítani, a gyakorlati alkalmazás az egyes esetektől függ. De világosan megmondja a törvény azt is, hogy »gazdatisztek szerződtetésére, terményeknek nagyban, vagy előre való eladására, valamint oly ügyletekre, melyek a tárgy értékénél vagy a kötelezés időtartamánál fogva, vagy egyéb okból a gazdálkodás folytatásának rendes körén kivül esnek: a gazdatiszt csak külön meghatalmazás alapján jogosult«. Tehát világosan ki van zárva az az eset, a mely szükségessé tette épen ezen szakasz fölvételét; például megtörtént, hogy egy gazdatiszt eladta a jövő évi termést, és aztán megszökött, elment Amerikába, s a jogügylet érvényesnek nyilváníttatott. Ez a szakasz nem annyira a gazdatisztek, mint inkább a birtokosok szempontjából vétetett fel, hogy ilyen esetek ne ismétlődhessenek. Itt világosan ki van mondva, hogy külön meghatalmazás szükséges minden ilyen nagyobbszabäsü intézkedésre, minden nagyban vagy előre való eladásra, és pedig ez utóbbira nézve külömbség nélkül. De természetesen, hogy vannak oly csekély dolgok, a melyekre nemcsak a gazdatiszt tekintendő felhatalmazottnak, hanem felhatalmazottnak tekintendő mindenki, a ki valamely hasonló alkalmazásban van; ez van magának a gazdának érdekében is. Például ha egy ökör megcsúszik a jégen és eltöri a lábát, írjon az a gazdatiszt a birtokosnak, a ki talán külföldön van, hogy szabad-e azt az ökröt levágásra a mészárosnak eladni ? Vagy marad egy zsák krumpli, azt a gazdatisztnek nem szabad eladnia, vagy ne legyen jogosítva a gazdatiszt petróleumot rendelni? Nemcsak egyik oldalára