Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

54 LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. ősidőktől fogva átvett házi observantíáknuk világos tartalma szerint és a bevett és soha senki által nem contestált gyakorlat szerint nem származott egyenrangú házasságból, tehát csak az főherczeg, — mert csak az családtag, a ki egyenrangú házasságból származott. Ezt igy kellett, hogy értsék és igy értette az 1723. évi törvény, azért van benne kimondva, hogy »secundum ordinem primogeniturae, secundum normám acceptatam in rüiquis Suae Majestatis Sacratissimae Regnis et Provinciis Haereditariis in et extra Germaniam sitis«. Mit tesz ez? Ez teszi, hogy archidux successor csak az lehet, a ki valóságos archidux, a ki archidux Austriae a maga teljességében, a maga összes kellékeivel,-a ki annak tekintetik és annak tekintetett ősidőktől fogva. Nem hivatkozom most esetekre, pedig hivatkozhatnám, csak megütöm, hogy ott van Welser Philippina esete, ott van János főherczeg, ott van Henrik főherczeg esete. Bocsánatot kérek, azt hiszi nagyméltóságod, hogy ez nem bizonyít semmit? Hogyne bizonyítana Zichy Nándor gr.: Ezt mind nem tagadtam! Széll Kálmán ministérelnök: Ez bizonyltja, hogy a morganaticus házasságból származó utódok semmi körülmények között nem tekintetnek főherczegeknek. Zichy Nándor gr.: Minek gyanúsít, mikor én is álíitom! (Mozgás.) Széll Kálmán ministereinök: Én voltam szerencsés felolvasni nemcsak egyes auctorokat és citálni azokat, a kik a német Fürstenrechtből derivált és az uralkodóháznak Németországgal való nagy és benső viszonyánál fogva átszármazolt ezen intézményt, az egyenrangú és a morganaticus házasság intézményét, mint fennállót, mint az uralkodóházra nézve érvényeset declarálják, elismerik, bizonyítják; én voltam bátor felolvasni Ferdinánd császárnak egy végrendeletét, a melyen Pázmány Péter van aláírva mint tanú; abban világosan ,meg van mondva: ha pedig leányaim férjhez akarnának menni, ne mehessenek férjhez másképen, mint római katholikusokhoz és herczegi vérből származókhoz. Ha ez fennállott a nőtagokra, annál inkább fennállott a férfitagokra nézve. Ezzel azt akartam most mondani, hogy igenis ez a törvényjavaslat, a mely kimondja, hogy a pragmatica sanctioval egyezik a föherczegi nyilatkozatnak ez a része is, — mert. egyezik minden hatärozmánya — megfelel annak a közjogi felfogásnak, a mely létezett a pragmatica sanctio előtt, a pragmatica sanetio alatt és a pragmatica sanctio óta. Nem vét vele tehát senki, meggyőződésén vagy felfogásán semmi csorba nem esik, ha tovább megy, mint ő nagyméltósága ment, a ki azt mondta, hogy helyt állhat a pragmatica sanctio alapján, ha azt mondja, hogy vele egyezik, mert vele egyezik. De miért proponáltam én, hogy a javaslat igy hangozzék? Azért, mert azt akartam, hogy ebben a nagyon kényes, a jövő szempontjából véghetetlenül fontos és az ország, a monarchia jövőjére nézve mondhatnám nagyjelentőségű kérdésben homály, kétely és aggály semmi körülmények között ne támadjon és ne maradjon fenn, hogy ne választassák olyan kifejezés, a melynek a törvénybe beleillesztése talán bizonyos magyarázatoknak, bizonyos kitágításnak vagy bizonyos szűkebbre vonásnak csiráját foglalná magában, hanem mondja ki a törvényhozás, hogy egyezik-e, nem egyezik-e, egészen határozottan és világosan, hogy ez a kérdés egy interpretáló törvény által — a mi az 1791 évi tör vény czikk értelmében a koronának és a törvényhozás két házának joga — végérvényesen szabályoztassék, minden kétely tekintetében világlatba helyeztessék, eldöntessék egyszer és mindenkorra. Ezért kell az a kifejezés, ezért választottam ezt és ezért nem tartottam helyesnek azt a módosítást, a mely ezt a kifejezést ki akarta kerülni, ki akarta dobni a javaslatból, és ezért bocsánatot kérek, nem értek egyet ő nagyméltóságának felfogásával, a ki azt mondja, hogy ezen kifejezés helyett: »egyezik«, azt kellett volna beletenni, hogy »helyt állhat«. Kérem a javaslatnak elfogadását. (Élénk helyeslés.) Zichy Mndor gr.: Talán szabad a méltóságos főrendek kegyességét igénybe vennem, és megengedik, hogy még egy-két szót szóljak ehhez a tárgyhoz. Elnök: Szabad kérdeznem, mi czítnen méltóztatik szólani, személyes kérdésben, vagy szavai értelmének helyreállítására ?