Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.
Ülésnapok - 1896-71
52 LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. vagy nem, azon alapon czikkelyeztessék-e be, hogy egyezik, vagy azon alapon ne czikkelyeztessék be, hogy nem egyezik, ez nem volt benn. Beezikkelyezni egy nyilatkozatot azzal a tisztán elvi kijelentéssel, semmit hozzá nem adva, hogy a pragmatica sanctio egyedüli jogforrás örökösödési kérdésekben, ennek nincsen értelme. A törvényhozásnak meg kell mondania, hogy miért ezikkelyezi be, mert ha ki is mondja a közjogi thesist, ezzel nem mondja meg, hogy mi értelme van a beczikkelyezésnek. Ezt csak az adja meg, ha a törvényhozás kimondja, hogy egyezik azon törvényekkel, melyek nálunk az öszszes örökösödési kérdéseket szabályozzák. Ha egy határozati javaslat módositvány alakjában terjesztetik elö és a határozati javaslat a minister törvényjavaslatát kihagyja, — mert valóban kihagyja és azt egyszerűen egy senki által nem controvertált tétellel helyettesiti, de nem mondja meg, hogy a nyilatkozat beezikkelyezendő azért, mert az 1723. törvénynek megfelel, — ez nem módosítás, ez nem felel meg sem lényegileg, sem tartalmilag, sem kevésbbé lényegesen, sem sehogy sem, hanem ez egy hozzáadás és hozzáadás utján való kihagyása annak, a mi egyed öli értelme a törvényjavaslatnak. Éppen ezért, nem áll az, a mit méltóztatott ö nagyméltósága kifejteni és nekem szememre vetni. Ő nagyméltósága ugyanis azt mondja, hogy magára veszi, mert azon párthoz tartozik, azon kijelentésemet, hogy itt veremásás történt. Én azonban ezt nemcsak mondottam, de fenn is tartom. Ha nagyméltóságod ezt a kérdést behozza ebbe a házba, a mi nem éppen felel meg e ház hagyományának, akkor erre nekem csak az önvédelem szempontjából is észrevételeket kell tennem. Mondtam, és azt hiszem helyesen mondtam, — de nem azért, a mit most nagyméltóságod felhoz, hogy illoyalitással vádoljam meg a néppártot, mert ez eszem ágában sem volt. Zichy Nándor gr.: Az is megtörtént. Széll Kálmán ministerelnök: Az én részemről nem történt. Az én részemről az történt, hogy én kijelentettem, hogy azzal a módosítással veremásás történt, de nem akadt, a ki abba belemenjen. A képviselőház előtt feküdt egy igazságügyi bizottsági jelentés; abban foglaltatott egy passus, az a passus, a melyet Zichy János gróf úr be akart venni szóról szóra, betűről-betűre. De az igazságügyi-bizottság nem azt proponálta ára, hogy az általam tett megjegyzés felvétessék a törvénybe, nem azt proponálta, hogy a törvényjavaslatba beigtattassék, még azt sem proponálta, hogy törvényjavaslat azzal kibővittessék, egyszerűen egy elvi kijelentést tett, azt, hogy Magyarország trónöröklési rendjét kizárólag az 1723. törvényczikk szabályozza. Zichy János gróf képviselő úr az igazságügyi bizottság ezen elvi kijelentését onnét kivette és megproponálta, de nem mint hozzáadást, hanem azt proponálta, hogy a törvényjavaslat kizárólag ebből álljon és semmiből másból. Zichy Nándor gr.: És a beczikkelyezésből. Széll Kálmán ministerelnök: És a beczikkelyezésből; hiszen a többi csak nyilatkozata a főherczeg urnak. Azt, a miből a törvényjavaslat szövege áll, hogy a pragmatica sanctíoval egyezik, azt a határozati javaslat ki akarta hagyni. Már most, hogy értettem én azt, hogy veremásás ? Nekem az a propositio tétetett, hogy én hagyjam ki a törvényjavaslat savát és javát; ha pedig a törvényjavaslat savát és javát kihagyom, akkor mi czélja a törvényjavaslatnak. Ez a propositio tétetett, hogy vagy ellene szavazzak én is ezen módosítás lényegének, ezen közjogi törvényhozásunk által elismert elvnek, hogy Magyarországon a pragmatica sanctio az egyedüli jogforrás vagy ne szavazzak ellene. Ha ellene szavazok, akkor én abba esem bele, hogy egy Magyarországon érvényes, Magyarországon minden gondolkodó fő által incontestált elvet repudiálok és leszavazok, vagy pedig ha ezt nem teszem és elfogadom, akkor magam lököm ki a törvényjavaslatból azt, a mi egyedüli czélja a javaslatnak, a miért hoztam a törvényhozás elé sok tárgyalás után, hogy a törvényhozás nyilatkozzék, vájjon szükségesnek tartja-e a beczikkelyezést, helyesnek találja-e a beczikkelyezést és közjogunk értelmének megfelelőnek tartja-e a beczikkelyezést. Ez volt a veremásás. Megmagyaráztam miként nem keresek itten mást; ez egy taktika volt, melyet én elitéltem, melynek mondhatnám tévutjaiba, cse-