Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

50 LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Én ezt igen fájlalom; ezeket elutasítom magamtól, és azoktól, a kik velem egyformán gondolkoznak. Én az én loyalitásomat és azok loyalitását nem engedem álloyalitásnak czímeztelni és jelezteini, mert ez kipróbált loyalitás, a melyet kétségbe vonni senki által sem engedek. A törvényjavaslatot úgy, a mint a képviselőházból átszármazott, elfogadom. Elnök: Kivan még valaki átalánosságban a tárgyhoz hozzászólani? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. A ministerelnök úr ő excellentiája kivan szólani. Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Én valóban nem tartottam volna szükségesnek, hogy ezen igen fontos, nagyon kényes, közjogilag, mondhatnám, nagyjelentőségű kérdésnek tárgyalásába itt belemenjek, mert úgy látom, hogy a méltóságos főrendek — azok, a kik szóltak és csak egyedül ők szóltak, — magát ezt a tényt, a melynek beczikkelyezéséről szó van, azt a módot, a mint a beczikkelyezés terveztetik, és igy a törvényjavaslatnak érdemét, a maguk részéről nem kifogásolják. Nem lévén ellenvetés, felesleges a védelem. Felesleges talán annál is inkább, mert ez a kérdés heteken és hónapokon át vitattatik a közvéleményben és annak minden fórumában és orgánumában. De köteleségemmé vált szólani azok után, a miket Zichy Nándor gróf úr szives volt most elmondani. Én üdvözlöm őt azon kijelentésében, hogy ne legyenek ebben a házban pártok. Bár úgy lett volna mindig és igy lenne ezután is ! Csoportosuljanak itt a vélemények és mindenki csoportosuljon azok körül, a vélemények alapossága, helyessége és igazai szerint. Elismerem, hogy igaza van ő nagyméltóságának, hogyha azt mondja, ha nincsenek is itt pártok, azért az, a ki ide belép, nem vetkőzheti le, nem dobhatja le a maga bensejéből politikai nézeteinek, politikai meggyőződésének azt az egyetemét, azt az irányzatát, a mely a házon kivül valamely megállapodott, consistens politikai programúihoz, vagy párthoz csatolja. Ezt én acceptálom, de ha acceptálom is, nem gondolom, hogy az a mód — bocsánatot kérek tőle — a rnelylyel ő nagyméltósága megjegyzéseit megtette, ennek a felállított tételnek egészen megfelelne. Mert az a benyomásom beszédjéből, hogy ez nem annyira érdemleges pro vagy contra állásfoglalás itt ebben a házban az ő részéről a törvényjavaslat mellett, vagy ellen, ez inkább rectificatio, védelem és igazolás akar lenni azon álláspontra nézve, a melyet az ő, e házon kivül álló pártfelei e javaslattal szemben elfoglaltak. Zichy Sándor gr.: És én itt! Széll Kálmán ministerelnök: És méltóságos főrendek, talán nem felel meg egészen ezen ház hagyományainak és ezen ház szokásainak, parlamenti joggyakorlatának és methodusának, ha valaki azokat, a mik a másik házban történtek és mondattak, feladatának tartja itt akár rectificálni, akár magyarázni, akár védelmébe venni. (Helyeslés.) De én belemegyek; én ő nagyméltóságát követem, nem azért, mert szeretem követni, de mert kötelességem, mert abban, a mit mondani méltóztatott, nemcsak reflexió és igazoló és védelmező megjegyzések vannak, hanem igen szép parlamentaris mezben, — a mit én nagyon szeretek és nagyon élvezek, — bizonyos szemrehányás is foglaltatik ellenem. Mert hisz ő nagyméltósága kegyes volt egy állításomat és kijelentésemet azokból a beszédekből — talán a másodikból — a melyekkel a másik házban e javaslatot megvédelmeztem, kiragadni és abból ellenem szemrehányást faragni. Az önvédelem terén állok, mikor erre vonatkozólag kénytelen leszek a nagyméltóságú ház kegyes figyelmét és türelmét kikérni Ha ő nagyméltósága egyszerűen Zichy János grófnak, a ki a másik házban határozati javaslatot adott be, de a javaslatot elfogadta, kijelentését akarta volna rectificálni... Zichy Nándor gr.: Nem rectificáltam! Széll Kálmán ministerelnök: Csak constatálni, helyes világításba helyezni, igy értem. Higyje meg nagy méltóságod, hogy én tárgyalásaimban mindenütt vele szemben, mással szemben is, a lehető legtárgyilagosabb, a legobjectivebb vagyok. Sohasem imputálok valamit senkinek, nem szokásom, nem természetem; és hosszú gyakorlata annak, amivel ma foglalkoznom kell, bizonyítja, hogy soha senkiben személyi intentiót, vagy személyes szándékot érinteni nem akartam, sőt ki sem élesítem a dolgokat. Mara-