Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 177 létesít, a melyre a vasúti pénztári kezelőnőknek is joguk lesz, a folyamodvány tehát tárgytalan. Mennyire volt tárgytalan, bizonyitja az a tény, hogy azóta évek multak, de sem nyugdíjképességök, sem külön alapjok nincs máig sem. Ez az oka, méltóságos főrendek, hogy ma felszólalok. A vasúti pénztári kezelőnők oly szolgálatot teljesítenek, melyet előbb mindenütt és most is a legtöbb helyen nyugdíjas férfihivatalnokok teljesítenek. Ha tehát nyugdíjat húznak azon férfiak, akkor miért ne húznának a nők is, a kik ugyanazon feladatot végzik és kötelességö ket csak úgy teljesitik, mint a férfiak. De még flagransabb az igazságtalan?ág, ha összehasonlítjuk a szerencsés postakisasszonyokkal a magyar államvasút hamupipőkéinek sorsát. A felelősségnek és a munkának a terhe a vasútnál bizonyára semmivel sem kisebb, mint a postánál, sőt ellenkezőleg, ha meggondoljuk, hogy a postánál rendszerint csak a kisebb hivataloknál találnak alkalmazást a nők, mig a magyar államvasutaknál épen a legnagyobb állomásokon találjuk a legtöbbet, akkor látjuk, hogy milyen különbség van a munka és a felelősség, de még azon pénzösszegek tekintetében is, melyet kezelnek, egy harmadrendű vidéki postahivatal és egy nagy budapesti személypénztár közt.^ Méltóságos főrendek! Én a nők emancipatidjának kérdésével soha életemben nem foglalkoztam és remélem, nem is fogok foglalkozni. Fogalmam sincs arról, vájjon a kereskedelemügyi minister úr ő excellentiája a vasútnál alkalmazott nőkkel meg van-e elégedve vagy nem. Tartsa meg őket, ha meg van elégedve, bocsássa el, ha nem felelnek meg. De egyet, azt hiszem, a legelementarisabb igazság és méltányosság megkíván: azt, hogy ha, a mint tényleg teszik, hosszabb időre oly feladatokra használnak nőket, melyeket nyugdíjképes férfiak teljesítenek, és ha megadták ezt a postakezelönőknek. akkor adják meg a vasúti kezelőnőknek is. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy e nézetemmel nem állok egyedül, és hogy a minister úr ő excellentiája is vallja nézetemet. Meg vagyok győződve, hogy ez is egy oly örökölt hátralék, mely a minister úr ő nagymélíóságának intézkedése által nemsokára meg fog szüni. FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. Bátorkodom ennek folytán a kereskedelemügyi minister úr ő excellentiájához a következő interpellatiót intézni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa) .»Interpellatió a kereskedelemügyi minister úrhoz. Beadja Ambrózy István báró. Szándékozik-e a minister úr a vasúti pénztárkezelőnőknek a nyugdíjképességet mielőbb megadni.« Hegedüs Sándor kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A méltóságos báró úrnak interpelíatiójára azonnal válaszolhatok, mert a kérdést ismerem. Tényleg különbség van a postánál alkalmazott kezelőnők és a vasútnál alkalmazott kezelőnők közt nyugdíj tekintetében, azért, mert maga az intézet látja el a postai alkalmazottakat, holott, mint méltóztatnak tudni, az áliamvasutnál a nyugdíjintézet egy külön szervezet, melyhez részben az illető érdekeltek, részben az államvasút járul hozzá. A nők helyzete e tekintetben a következő. Legelőször nőket az államvasutaknál azért kezdtek alkalmazni, mindig ideiglenesen, mert a szegény vasutasok özvegyeinek és leányárváinak egy kis keresetet akartak biztosítani. Ez azonban az évek során folytonosan fokozódott, úgy, hogy most már úgy vagyunk, hogy nemcsak ezek, hanem százával meg százával más idegen nők jönnek alkalmazást keresni és mondhatom, hogy a legkínosabb foglalatosság végighallgatni azt a roppant nyomort, mely hajtja őket ehhez a foglalkozáshoz. De a legjobb akarat mellett is csak annyit alkalmazhatunk, a mennyinek helyet tudunk adni. Megjegyzem, hogy csak ideiglenesen alkalmaztatik a legtöbb, és igy akár férfi, akár nő, a ki ideiglenes alkalmazott, természetesen a nyugdíjintézetbe nem vétetvén fel, nyugdíjban nem részesül. Megjegyzem különben még, hogy a nyugdíjintézet roppant terhet képez már most; hiszen méltóztattak talán olvasni, épen ma reggel jelent meg a lapokban a kimutatás, mely bői kitűnik, hogy az államvasút nyugdíjintézetéhez maga az államvasút rendes, azaz százalékos hozzájárulás formájában 1,083.000 koronával és a deficit fedezésére még 1,200.000 koronával járult a múlt évben. 23