Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 163 először az első kiadást elolvasni, mielőtt azt javítjuk. És megvallom, hogy ezen törvény utolsó szakaszában szinte vártam, hogy benne lesz az. hogy a lényeges különbség a két törvény közt az, hogy az első nem alkalmaztatott, ez pedig alkalmaztatik. Részleteiben az intézkedést czélszerűnek nem tartottam. Minden emberi intézmény tért enged bizonyos visszaéléseknek, de ezen visszaélések között egész sorozata van olyanoknak, a melyeket az én nézetem szerint törvény által meggátolni vagy megbüntetni nem lehet. Az egyénnek módjában van az, hogy ezeket a visszaéléseket ne kövesse el, de ha elköveti, akkor a társadalom feladata azt megtorolni és esetleg a jövőre lehetetlenné tenni. Ilyesmit paragraphusok által, még ha azok végrehajtatnak is, meggátolni nem lehet, s az ilyen intézkedések, a milyenről itt is szó van, meggyőződésem szerint csak ritkán vagy egyátalán nem vezetnek czélhoz. Fia ezt a törvényjavaslatot még is elfogadom, azt tisztán és kizárólag azért teszem, mert a törvényhozás egyik háza ezt az intézkedést sürgősnek és szükségesnek tartotta, én pedig nem érzem magamat hivatva arra, hogy a praemissákat tagadva, magát az intézkedést gátoljam. Nem kívánok tehát semmi kifogást tenni az ellen, hogy a törvényhozás másik háza által szükségesnek tartott ezen intézkedés életbe lépjen. Elfogadom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését is, a mely a főrendiházról szól, daczára annak, hogy ebben a tekintetben ugyanazok az aggályaim, a melyek az átalános intézkedésre nézve fenforogtak, nem ugyan fokozott mértékben, mert hisz a főrendiház az ősszeférhetlenségi kérdés szempontjából egészen más téren áll, hanem ezen más helyzetből kifolyólag, ismétlem ugyanazon aggályaim vannak, mint a képviselőházra nézve. De mégis elfogadom, ámbár paradoxálisan hangzik, mert a midőn a képviselőházban ilyen módon rendeztetik az összeférhetienség, a helyzet teljesen megváltozik és kívánatos, hogy az összeférhetIenséggel összefüggő kérdések a főrendiházra nézve is szabályozhassanak. Ez a szabályozás jelentheti egyesekre nézve azt, hogy, ha most kétely forog fenn rajok nézve, a jövőben összeférhetlenek lesznek, de jelentheti másokra nézve megint azt, hogy állásuk a főrendiházi tagsággal nem összeférhetetlen, hanem ellenkezőleg, hogy nekik hivataluknál fogva a főrendiház tagjainak kell lenniök. Ezen szempontból is szükségesnek tartok tehát a megváltozott helyzet folytán bizonyos szabályozást, annyival is inkább, minthogy fájdalom, túlságosan gyakran hallom, hogy bizonyos — és nem mindig helyes fogalmazásban emiitett — visszaélések megtorlása vagy meggátlása szükséges, a milyen visszaélésekről különben nekem ebben a házban tudomásom nincsen. (Helyeslés.) De, mondom, a megváltozott helyzettel szemben igenis helyesnek tartom, ha ez a kérdés jövőre szabályoztatik. Ez az oka tehát annak, hogy én részemről ezt az intézkedést is elfogadom. De legyen szabad ez alkalommal hozzátennem azt, hogy épen úgy, mint ma, a szavazatomra nagy befolyással van az a kérdés, hogy a főrendiház által esetleg czélszerűnek tartott nagyobb módosítás a törvény létesítését nehezítené, épen úgy befolyással van arra az, a mit mondandó vagyok, hogy tudniillik sem most, sem a jövőben nem kívánnám, hogy több legyen kiérthető vagy más szándék legyen kiérthető szavamból, mint a mit a czélszerűség szempontjából jelezni kívánok. És ezen czéíszerűségi szempont az, a melyből ma csak hangoztatni kívántam e helyen mint kívánságot azt, hogy ezen kérdésben is, a melyet én feltétlenül és kizárólag a főrendiház intern kérdésének tartok, a főrendiházat illesse annak eldöntésére nézve az első szó, legalább az első véleménymondás. Én, ismétlem, nem akarom sem most, sem a jövőben ezt annyira kiélesiteni, mintha én ezzel a főrendiház kedvezményezési jogának kérdését kimeritőleg, vagy per tangentem megoldani s formulázni kívánnám, de, azt hiszem, igen könnyű lesz egy kis jóakarattal — esetleg az alsóház initiativájából is — megtalálni azon formát, a melylyel elérhető lenne az a czél, hogy a főrendiház első sorban jelezhesse, véleményezvén a kérdést, azt, a mit óhajt; jelezhesse maximumát annak, a mit esetleg a közvélemény bizonyos pressiojával — ismétlem, 21*