Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

LKXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 157 nek hivatalnokai és a megyét utóbb mégis a központi kormány uralja. Nézetem szerint nem úgy áll a kérdés, hogy a központnak életerős működését az országnak legszélsőbb határáig is és mindazon kérdésekben, a melyek a közkorrnányzatot illetik, gyengíteni kellene, sőt ellenkezőleg, annak életerős működését magunknak is erősítenünk és gyámolitanunk kell. De van egy nagy köre az ügyeknek, az érdekeknek és van egy nagy psychologikus erő is, egy nagy társadalmi erő is a megyei életben, a mely úgy hazai, mint nemzetiségi, mind pedig közkormányzati és gazdasági tekintetben is roppant fontosságú. Ezen ténykedési körére a megyének a mi orvosaink figyelmüket sohasem terjesztették ki. Ezeket mindinkább nagyrészben a központnak körébe, a ministerium hatáskörébe, a többit lassanként szintén, egyik-másik ágát elfoglalják a megyei működésnek és utóbb nem marad semmi egyéb, mint az üres név. Én ezen javaslatban, — csak úgy messziről szólva hozzá, — nagyon sok jó szándékot és törekvést láiok partialis reformok kérdésében. Hiszen a pénzek kezelése, az árvaügyek a közigazgatás complicatiói, az a sok személy, a ki nincsen kellőleg dotálva és a ki azért sem tekintélylyel, sem pedig működési körrel nem bir és a kiknek erkölcsi niveauját is emelni vajmi szükséges leend, mert e nélkül akármicsoda törvény jó közigazgatást nem fog létesíteni. Mert nemcsak a szó, de példa után is indul az ember és a hol nincs az egyénben az alap, ott a többi nem segit rajta, ez mind megérdemli a mi figyelmünket. De mind e mellett én megint csak egy partialis foltozgatást látok és nagyon szeretném, ha legalább tudnám, hogy hova akarunk a megyével kilyukadni és nagyon ajánlanám, hogy mindezen partialis javaslatok mellett ne feledkezzünk meg arról a nemzet által mégis kegyelettel környezett régi, ősi institutióról, a melynek még a modern életben is igen üdvös és nagy szerep fog jutni, hogyha közigazgatásilag és socialiter is a mi életünket minden tekintetben magasabb színvonalra emelni törekszünk. Én nagyon le lennék kötelezve a t. ministerelnök úrnak, ha e részben némi megnyugtatást és felvilágosítást adni kegyeskednék, különben ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatnám. Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Megvallom, nem értettem ő excellentiájának a végpassusát. Azt méltóztatott-e mondani, hogy ha nem kap megnyugvást az iránt, hogy mi szándék forog fenn a megyei instutitionál, annak fentartására vagy eltörlésére vagy jogkörének csorbítására nézve, hogy akkor nem tudná megszavazni a javaslatot, vagy különben megszavazza a javaslatot? Nem ériettem, nem hallottam. Zichy Nándor gr.: Az én kérésem az, hogy méltóztassék a mélyen tisztelt ministerelnök úr mint belügyminister e részben intentioit egy kissé megismertetni és megmutatni, hogy mennyiben szükséges ezen keretben, hogy most már ehhez a partialis reformhoz hozzányúljunk, mert ha ez csak olyan partialis foltozgalás volna, a rnely nincsen összeköttetésben egy nagyobb közigazgatási reformmal és a megyei élet reformálásának tervével, abba legalább én belenyugodni és ahhoz hozzájárulni nem tudnék. Széll Kálmán ministerelnök: Nagyon köszönöm a szives felvilágosítást, most értem már, hogy ö excellentiája először is értesülést kíván arról: mi a czélja ennek a javaslatnak és ettől az értesüléstől teszi függővé azután azon elhatározását, vájjon képes-e ezen javaslatot megszavazni, mert, a mint ő excellentiája szives volt megmondani, foltozgatást, olyat, a mely az administratió reformjának kérdésével össze nem függ és annak egészébe bele nem illeszthető, nem hajlandó elfogadni. Hát én átalában igazat adok ö excellentiájának abban, hogy egy ilyen javaslat megítélésénél, mely az admiütstratiónak egy olyan nagy szervezetét, mint a mostani megyei önkormányzat, és ezen önkormányzat által közvetített állami közigazgatási szervezetet tangálja, tudnia kell a törvényhozónak, mielőtt szavazatát nyugodtan adja, hogy a javaslatnak mi a czélja. És ezt igen szívesen meg is ismertem ő exeellentiájával és a méltóságos főrendekkel, és azt gondolom, hogy ő nagyméltóságáoak azt az aggályát, hogy ez megint csak