Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-77

LXXVII. OESZÁGOS ÜLÉS. 135 fogású, hogy bizonyos előnyöket e társulattól megvonandónak tartanék, ha végczéljának elérésében ezáltal elősegittetik, és ha azok fejlődésének keretébe bevonhatók. Csakugyan, a közbeeső forgalomban fokozatos emelkedést látunk, és pedig háromszorosát annak, a mit 1890-ben feltüntettek. Az árúk behozatalában szintén fokozatos az emelkedés, egészben, jóllehet az utolsó öt év időnként egy kissé csökkent forgalmat mutat ki. Egészben azonban háromszorosára emelkedett a behozatal 1891-hez mérten. De ott, a hol a főczélja van a kedvezményezésnek, terményeink kivitelénél, ott bármint igyekezzen is a kimutatást magyarázni, abból kivált a kedvezményeket illetőleg e társulat fentartása érdekében következtetéseket vonni képes nem vagyok. Már 1891-et illetőleg nem emelkedése, hanem csökkenése látszik a kivitelnek. A következő években csekély emelkedés után 5 éven át rohamosan 200.000 tonnát meghaladó kivitel mutattatik ki és azután ismét nagyobb csökkenés, az azt követő 5 év lezártával pedig a 200.000 tonnát valami 20.000 tonnával meghaladó többlet merül fel. Tehát azt mondani, hogy következtetésen a behozatallal arányszerűen emelkedett volna kivitelünk, nem lehet. De azért mégis érdekes megnézni azt, hogy mi az eredmény, ha ennek a táblázatnak csakugyan nyomatékot akarunk tulajdonítani, ámbár igen sok és talán nyomatékosabb tényező is foly itt be, mint az »Adria« hajózási társulatnak tevékenysége. Ez könnyen magyarázható. Nálunk bővebb termés, csekélyebb gabonaárak, kivált ha ezek mind összeesnek a külföld bármelyik országára fogyasztásának e részbeni időközi nagyobb szükségletével, a kivitelnek rohamosabb fejlődését fogják magok után vonni, holott ellenkezőleg az nem fog beállni még a segélyezés mellett sem. Ha számitást kisérlek meg, és azt mondom, felkutatom, hogy mennyi az, a mennyivel több szállíttatott ki 1890 óta 1899-ig és ha ezen többletekből levonom az évenkénti kevesebb számitást, mint a milyen az 1890. volt és ha ezen többletet elosztom kilencz évvel, mert csak kilencz évet veszek fel, jóllehet tízet vehetnék: akkor arra az eredményre jutok, hogy ezen több kivitel egy évre esőleg nem is több, mint 20.000 és valami 8—900 tonna. Ez a 20.900, mondjuk 21.000 tonna az, a melyért mi 1,140.000 koronát adunk, adunk adóelengedéseket, kedvezményeket, a melyek bizonyosan nem jelentéktelenül növelik ezt az összeget. És ha ezt az egész többletet beleosztom az évenkénti előlegeknek kilenczszeresébe, akkor az tűnik ki, hogy egy tonna kivitele díjaztatik 54Y2 koronával, ha pedig 10 évet veszek, akkor 60 koronával. Égy tonna kivitelét 60 koronával, vagy — mondjuk 54ya koronával — díjazni, ez oly magas praeroium, a melyhez hasonlót hiába keresünk. Hisz a kiviteli czikkek között vannak olyanok, a melyek ezt sem érik meg itt a piaczon, azokért tisztán azért fizetünk, hogy szabaduljunk ezektől az értékektől. Teszem a szent. A szén kiszállításáért ily praemiumot adni csakugyan nem lehet. Azt következtetem ebből, hogy a lefolyt tíz év alatt sokat adtunk ki, a tengerihajózást és kereskedést megterheltük a maga szabad fejlődésében és az árúkivitelnek vajmi keveset használtunk. Azt pedig, a mit elértünk, ha ugyan valamit elértünk, oly busásan fizettük meg, hogy bizony sirhatnánk utána. De méltóztassanak megengedni egy észrevételt. Minden czikk, átalában a forgalom díjaztatik. Megkülönböztetés nélkül oly árúk is részesülnek e kedvezményben, a melyek különben is praemiiroztatnak, a melyek különben is adómentességben részesülnek, a melyek kivitele bizonyosan kívánatos, de a melyek ilyformán új kedvezményben részesülnek, az adómegtérités, a refactiák, a fiaméi kikötőben adott raktári és egyéb kedvezményeken kivül, mondom újabb kedvezményben részesülnek oly czikkekkel szemben, a melyek ezekben nem részesittetnek. Ha, kedvezményt akarok adni, valamit létesíteni a hazai értéktermelésnek külföldön való értékesítése érdekében, akkor csakugyan érdemes lenne megjelölni, mily értéktermelés az, a melynek kivitelét akarom praemiirozni, a melynek adóban adok kedvezményeket; vagy hogyha ezt nem lehetett ily szerződésben létesíteni, akkor keresni kellene az ily kedvezéseknek más és megfelelőbb módját. De hát különben ez ki van zárva, mert sehol sem látom, melyik piaczra milyen árú szállíttatik, nem látom sehol kifejezve, melyik fogyasztási területnek piaczát vol-