Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 123 ságilag erős existentiák, kicsinyben és nagyban, az egyes úgy, mint a társadalom, a társadalom úgy, mint az állam, képesek megállani. (Helyeslés.) A modern életnek fejlődése, a modern életnek igényei — és mind veszem, a privát életét úgy, mint a közéletét, a magánháztartást úgy, mint a nagy állami érdekek kifejezése, és foglalataképen előttünk álló nagy állami szükségleteket, — ma igen nagy erőfeszítést igényelnek. Ezt az erőfeszítést és erőkifejtést nem képes teljesíteni sem egyes, sem társadalom, sem állam, ha gazdaságilag nem erősiti magát. Már most ebből az folyik, hogy a gazdasági erőket kell fejleszteni, a gazdasági erőket pedig egy gazdasági erős szervezetté csak úgy lehet alakítani, ha egyiknek sem igyekezünk az előnyét a másiknak rovására vagy kárára kifejteni. S csak a harmonieus támogatás, a harmonicus fejlesztés, az összhangzatos fejlesztés képes a szervezetet erőssé tenni. A testnek egy részét sem lehet a másiknak rovására kifejleszteni. Egyiket sem lehet dédelgetni a másiknaíc a rovására, hanem mindegyiket ki kell fejleszteni a maga rendeltetése szerint. (Helyeslés.) Már most, a mint a testnek egyes tagjai ilyen egyenlő kezelésben kifejlesztésben, elbánásban, ápolásban kell hogy részesüljenek, ép igy van ez az államban is. Az állam szerveit, különböző részeit, mindegyiket a maga értéke, a maga érdeme, a maga súlya szerint kell fejleszteni, támogatni és istápolni. Egyiket sem a másiknak a rovására, de mindegyiket a maga értéke és súlya szerint. Hogy Magyarországon, ebben az agricol országban a legelső tekintetet érdemli és a legelső tekintet illeti minden politikus előtt a földmívelést, az magától érthető. De nem szabad a íöldmivelés érdekeit isoláltan kiragadni a közgazdaság többi ágaiból, hanem azokkal együtt kell ápolni, harmonicusan fejleszteni és összhangban fejleszteni valamennyit. A gazdának jó vagy balsorsa senkit sem érdekel jobban, mint az iparost. És viszont az iparosnak jó vagy balsorsa senkit sem érdekel jobban, mint a gazdát. Ez a dolognak természetében van, mert csak együtt boldogulhatnak éz sohasem egymás rovására. Hát ezt tartom én, méltóságos főrendek, a gazdasági életről. Testvérharcz lenne az, mint a hogy a családokban előfordul, hogyha azon érdekeket egymással szembe állitanók. Mindegyiket kell fejleszteni, mindegyiket kell istápolni, mindegyiket a maga legitim érdekei szerint, egymás ellen is, ha kell, de lehetőleg összeeegyeztetve az eltéréseket. (Helyeslés.) Ebből a czélból, az ország gazdasági érdekeinek fej-* lesztésében, harmonieus kifejtésében egyesülnie kell minden törekvésnek úgy a társadalomban, mint a törvényhozás termében. (Helyeslés.) Ez az én hitvallásom. És nem azért, mert azt tartom, hogy kényelmes békében élni és jó, de mert azt tartom, hogy Magyarország gazdaságilag csak úgy erősödhetik, ha minden gazdasági ágat a maga értéke és súlya szerint és ismétlem e szót, — mert ezt ignorálni nem szabad, — a maga legitim érdekei szerint, összhangban fejlesztünk. Ebből a tételből azután következik, gondolom, minden kérdésnél a helyes megítélésnek útja, módja és értéke. A végén minden i.z alkalmazástól függ. Az alkalmazás mértéke, az alkalmazás mikéntje iránt eltérők lehetnek talán a nézetek. Keresni kell tehát azután, miképen lehet összeegyeztetni mindegyiknek legitim érdekét a másikéval, a közczélnak, az egyetemes érdekeknek a megsértése nélkül és azoknak a szem előtt tartása mellett. így vagyunk a vámpolitikával is, a melyet Zeleúski Róbert gróf úr ő méltósága felhozott. Én igenis azt tartom, hogy a nemzeti termelésnek, a nemzeti munkának minden ágát, tehát a földmivelést is első sorban kell védeni. Ez igy van. Hanem arra figyelmeztetem t. barátomat, hogy azt, hogy mikép alakulnak a conjuncturák az európai vám- és kereskedelmi szerződések ügyében, ma senki sem tudja. Arra figyelmeztetem őt, hogy ennél a kérdésnél óvatosan kell eljárni. Az őstermelés érdekeit védeni kell. Védeni kell a mi nyersterményeinket kétségtelenül, ha az európai vámpolitika ennek szükségét elénk állítja, még pedig oly mértékben, a mint azt elénk fogja állítani. De figyelmeztetem t. barátomat arra, hogy ezen védelemnél egyet kell szem előtt tartanunk és ez az, hogy mindaddig, mig a monarchia nyersterményekben export-állam, vagy export gazdasági terület marad, mindaddig az áralakulásra a vámok eraelö*