Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 119 nem fog. És hogy e részben &?, a mi elégséges és szükséges, nem történt meg, és hogy még egy hosszú út haladandó meg, mig oda érke­zünk, ezt körülbelül szükségtelen bővebben fej­tegetni. Mindenek előtt szakitanunk kellene azzal az eléggé nem sajnálható felfogással, mely kor­mányi és törvényhozási körökben is indoka a belső Ítélkezésnek, hogy azok a választók, az a nép csak egy hajtandó csorda, azt megszavaz­tatjuk, a hogy akarjuk, vagy pedig megnyerjük, de annnk komoly felvilágosítását, annak komoly érvényesülését nem szívlelik meg és azokra a kérdésekre, a melyek a választás módját, a vá­lasztási jogosultságot, annak alapját érdeklik, semmi figyelmet nem fordítunk. Legfeljebb, hogy odáig jutottunk, hogy a visszaéléseknek legkiri­vóbbjait és legkomolyabbjait megrovás tárgyává tettük. A tiszta választások nem a választók akaratának valóságos nyilvánulásában, hanem a jelöltek, és bocsánatot kérek, néha a kormány­nak is e részbeni törvénytelen és erkölcsileg eléggé nem fedendő visszaéléseinek elhárítására irányulnak. Prónay Dezső báró ő méltósága az ö ér­dekes és gyönyörű előadásában az egyetemi kérdést is felemiitette, és köszönettel tartozom neki, hogy legalább kifejtette azt az óhajt, hogy ez az ügy elvégre rendezendő volna. Valósággal sajnos, hogy több mint 25 esztendeje bir a képviselőház saját küldöttsége által adott véle­ménynyel az egyetemi alap katholikus termé­szete és katholikus volta iránt, és 35 esztendeje, hogy ezen egy felekezetet, a katholikus egy­házat megillető pénzt és annak kamatait a kor­mány és a törvényhozás mégis jónak látja attól megvonni és a maga czéljaira fordítani. A jogi természet elismerése ennek az eljárásnak iga­zolásául nem vehető. Azt a methodust vagy azt az eljárást, hogy mi megbeszéljük, hogy mi ebben katholikus alap és mi nem és annak vi­tatását, hogy az ily alapok kezelésére törvény szerint ki van hivatva, most taglalni nem aka­rom, abba beleereszkedni ezúttal nem kívánok. De felfogásom ebben a részben ő méltóságáéval tökéletesen megegyezőnek nem mondható. Érdekkérdés, pénzkérdés, ezek az életben nagyon fontosak; de méltóztassanak meghinni, az ethikai kérdések dominálják a világot. Azt a kilencz millió katholikust kell megnyugtatni és annak virágát, az egyetemi ifjúságot is, a a mennyiben az katholikus és keresztény. An­nak azt mondani, hogy az az atmosphera, a melyben mi nőttünk fel, az a szent kereszt iránti tisztelet, fellobbanás és fellendülés mozzanatait előttünk megérthetetlenekké teszi, nem helyes, ebben a felfogásban én nem osztozhatom. Az ifjúság meghaladja néha a kellő mértéket, a forma helyes útjáról eltévedhet, de tévedéseért az előzetes intézkedéseknek könnyelmű és meg nem felelő volta, a tiszteletlenség az iránt, a mi az ifjúság lelke mélyében él, a mi életéDek kincse és a mihez ragaszkodik, a mi életének főczélja és kötelessége, mondom, ez a tisztelet­lenség okozandó és nem a fiatalság. (Mozgás balról.) Az iránt a lelkesedés iránt tisztelettel kell viseltetnie minden kereszténynek, ebben a tekintetben mindnyájan rokonszenvezünk az ifjú­sággal, ha kárhoztatjuk is és rosszaljuk is, hogy a törvényes és alakszerű mozzanatokra kellő figyelemmel nem volt. És ez a tekintet és a dolognak ez a helyzete a legnagyobb engedé­kenységre és méltányosságra hlv fel utólagosan, mely hogy szem előtt tartassék, élénken kívá­nom és kérem a ministeriumot, hogy erre figyel­mét kiterjeszteni szíveskedjék. Ugyan kérem szépen, mikor egyfelől nem méltányolják, de feladatuknak tartják mindazt denigrálni, a mit tuduiok kellene, a mi körükbe tartozik, tudni, ignorálni és pellengérezni és kárhoztatni minden katholikus mozgalmat; midőn másrészt úgy mutatja be magát a ministerium, mint a ki az apostoli király előtt áll, a kinek az egyházi dolgokban egyedül elhatározó joga vagyon; a ki azt a hatáskört, mely az apostoli királyé, az alkotmányosság czímén az apostoli királytól elvonni és magának elsajátítani kész, és terjeszti azt a nézetet, hogy az apostoli királynál semmi támogatásra a jogos követelé­sek és igények nem számíthatnak, ezt a maga­tartást én e helyen és ez alkalommal rosszalni kötelességemnek tartom. Prónay Dezső báró ő méltósága avval vé­gezte, hogy a budgetet átalánosságban a tár­gyalás alapjául elfogadni vagy el nem fogadni e helyen és ez időben irrelevánsnak tartja. Ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom