Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 117 vicinális vasutak segélyezésére 300.000 forintnál, tehát 600.000 koronánál több egy évben igénybe ne vétessék. Ezt a szabályt az élet mindjárt a második esztendőben keresztültörte, és az akkori minister, maga az, a ki a törvényjavaslatot előterjesztette, nem tudott magán másként segíteni, mint úgy, hogy kivette a vicinálisok közül a szamosvölgyi vasutat s az erre vonatkozó subventiót külön előirányozta. Másképen nem tudott volna magának eszközöket teremteni vicinális vasutak építésére. így aztán évről-évre, különösen a törvény intézkedései következtében, emelkedett az összeg 1,300.000 koronáig, a mint azt ő méltósága kifejtette. Ebből azonban nem következik, hogy itt megálljunk, de az sem következik, hogy ebben van a veszedelem. A visszaéléseknek, bajoknak, visszásságoknak, melyek a vicinális vasutak terén nálunk, fájdalom, előfordultak, tudomásával birok. De biztosíthatom a méltóságos főrendeket és a méltóságos báró urat, hogy azok nem ebből az intézkedésből származtak; ezzel az intézkedéssel azok a bajok absolute nem függnek össze. Ezek a bajok származtak, a tervezéstől elkezdve a financirozásig, sok oly dologból, a mi leginkább a vállalkozókkal áll kapcsolatban, s ennek következtében azon törvényjavaslatnál, a mely már most a befejezés stádiumában van, figyelmemet főleg arra fordítottam, hogy ezek a bajok orvosolva legyenek. De azzal nem kecsegtetem sem a méltóságos főrendeket, sem a méltóságos báró urat, hogy a vicinális vasutak építésében most már szünetet tarthatunk, hogy e tekintetben elértük a non plus ultrát, mert azt hiszem, hogy még nagyon sokat kell e tekintetben tennünk, természetesen, azoknak a tényezőknek okszerű oekonomicus felhasználásával, a melyek az államháztartáson kivül rendelkezésünkre állanak, és a melyek felhasználásában, elismerem, részben felületesség, részben hibák következtében eddig bizony nagy deperditák voltak, a melyeket megakadályozni feltétlenül szükséges. A vicinális vasutakat és a keskenyvágányú vasutakat nézetem szerint az országban tovább kell fejleszteni, mert nagyon sok vidék érzi e fejlődés hiányát, és még a közmunkák szempontjából is az utóbbi évek stagnatiója roppantul meglátszott a lakosság keresetképességén. A mi különben nem függ össze a kormány intentióival, mert méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy most is 5000 kilométeren felüli vicinális vasuttervezet van nálam készen, de vállalkozó szellem hiányában természetesen csaknem semmit sem lehetett ez alatt a két év alatt tennünk. Mindazonáltal azt a szigort és óvatosságot, a melyet Prónay Dezső báró ő méltósága az ezen ügyekben való eljárás tekintetében ajánlott, teljes mértékben követem, sőt ha talán kegyeskedett egy kis figyelemre méltatni, úgy meggyőződhetett róla, hogy az egész idő alatt folytonosan alkalmaztam azt; e miatt több szemrehányásnak, mint elismerésnek tettem ki magamat; de méltóztassék meggyőződve lenni róla, hogy e tekintetben változatlanul igy kívánok eljárni a jövőben is. (Élénk helyeslés.) Rudnyánszky József b. jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ezen budgettárgyalás nagyon sok részletkérdésre terjeszkedett ki, és igy engedjék meg nekem, hogy ott kezdjem, a hol az általam igen tisztelt kereskedelemügyi minister úr végezte •: a vasutak kérdésénél és felkérjem, nem annyira őt, mint inkább az öszszes kormányt, és főleg a belügyi kormányzatot arra, hogy a vasutak kivitele, traceirozása és építése alkalmával azon nagy, tekintélyes és szakértő apparátust, a mely felett rendelkeznek, éppen a köz érdekében érvényesíteni kegyeskedjenek. Mert szerintem hibás az az álláspont, hogy a collaudirozások alkalmával minden magánbirtokos érvényesítheti a maga érdekeit. Nem annak az egyes embernek érdekéről van ott szó, és az egyesek felfogási képessége nem nyújt biztosítékot arra nézve, hogy az ő és az egész vidék érdeke csakugyan helyesen óvatik-e meg. Hogy jobban megértessem magam és gyakorlatilag szóljak, kívánatos volna, hogy a megyebeli mérnöki szakközegek és a culturmérnökség a collaudirozáskor érvényesítsék és védjék meg azon szempontokat, a melyek a vasútépítés érdekében máskülönben latba nem esnek. Azt hiszem, elég világosan szóltam, de mégis közelebbről is meghatározom a dolgot. Ilyen pél-