Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-58

LV1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 ügyi erejét túlságos mértékben igénybe venni. (Helyeslés.) Mondhatom, hogy a jelen esetben is ez a körülmény forgott fenn. A hadsereg és a hadiszerek kiegészítésére irányuló tevékenysége a hadügyministernek és a hadügyi kormányzatnak állandó, folytonos. A fegyverek beszerzésére irányuló működés is már régi keletű, ha azonban a külügyi viszonyokban oly complicatiók állanak be, a melyek esetleg egy eruptiót helyeznek kilátásba, a mely nem localis természetű, hanem átalánossá válhatik: akkor nagyon természetes, hogy a tempót, a melyben a beszerzések történnek, meg kell gyorsítani, meg kell sürgetni. És ily esettel álltunk szemben, a midőn a rendszeresen folytatott felszerelését a hadseregnek a beállott külügyi complicatió következtében rohamosan kellett folytatni és befejezésre juttatni, hacsak magunkat véletlen és kellemetlen meglepetéseknek kitenni nem akartuk. Sem gondatlanságról, sem az állam hadügyi érdekeinek elhanyagolásáról itt nem lehet beszélni, hanem csak arról, hogy a hadügyi kormányzat a csak lassan és fokozatosan, az állam gazdasági és pénzügyi erejének kellő kímélésével megállapított programmját beállott véletlen és előre nem látott körülmények következtében, egyszerre gyorsabban volt kénytelen folytatni és befejezésre juttatni. Azt hiszem, hogyha a méltóságos főrendiház e két szempontot szives figyelmébe veszi, fel fogja menteni a hadügyi kormányzatot attól a vádtól, a melylyel azt a méltóságos főrendiházi tag úr illetni szükségesnek tartotta. A mi az egyes kérdéseket illeti, a melyeket méltóztatott felvetni, minthogy ezek tisztán katonai természetűek, nem érzem magamat hivatva, hogy azokra válaszoljak; a honvédelmi minister úr, kihez a kérdések intézve voltak, alkalmilag talán abban a helyzetben lesz, hogy a hadügyi kormányzat nevében a választ megadja. A mi Zichy Nándor gróf ő excellentiájának felvetett kérdéseit illeti, azokra következőkben van szerencsém válaszolni. (Halljuk!) A midőn a magyar kormánynyal és az ausztriai kormánynyal szemben az a kivánalom támasztatott, hogy ennek az eléggé jelentékeny mérvű póthitelnek fedezéséről gondoskodjék, tekintette] a fontos hadügyi és külügyi szempontokra, nagyon természetes, hogy sem a magyar, sem az ausztriai kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a hadügyi és külügyi kormány kívánságaival szemben negativ álláspontra helyezkedjék, mert az ebből származható súlyos felelősséget egyik kormány sem kívánta magára vállalni. Nagyon természetes azonban az is, hogy szükségesnek tartottuk módokról gondoskodni, hogy a két állam direct megterheltetése ebből az alkalomból lehetőleg mennél csekélyebb mérvre reducálódjék; azért hoztuk javaslatba, hogy ha nem is lehetséges az egész póthitel-összeget, de legalább, a mennyire lehetséges merítsük azt oly forrásból, a mely direete a két állam pénzügyeit nem érinti és ezért találtunk oly expedienst helyesnek, hogy 15,000.000 frtot, vagyis a pólhitelnek felét közös activákból vegyük és azt használjuk fel. A megmaradó rész természetesen a quóta arányában volt a két állam közt felosztandó és nem volt egyébből fedezhető, mint a pénztári készletekből. Ennek következtében, mint a törvényjavaslat is mutatja, egy része a Magyarországra eső összegnek a pénztári készletből volt fedezendő. Minden ily lépés nagyon természetesen a pénztári készletek csökkenésével jár. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ennek az összegnek a mondott czélra való felhasználása által a pénztári készletek nem csökkentek oly mértékben, hogy ez magában véve a pénztári készleteknek esetleg hitelmüvelet utján való kiegészítését szükségessé tenné. Ha más körülmények nem jönnek közbe és ha más körülmények nem teszik szükségessé a hitelműveletek igénybevételét, az az eset, hogy négy millió és pár százezer forint pár év leforgása alatt, — mert nem egyszerre vétetett igénybe, hanem successive — mondom, az a körülmény, hogy ez az összeg erre a czélra fizettetett ki, még nem teszi szükségessé, hogy a pénztári készletek hitelműveletek utján egészíttessenek ki. Ó excellentiájának második kérdése az volt, adnék felvilágosítást a közös activák természetére és álladékára nézve. A mint a méltóságos főrendiház előtt ismeretes, a közös activák eredete még az 1867-ik évre vezetendő vissza, a mikor a két állam pénzügyi és gazdasági viszonyait elkülönítették. Bizott-