Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-57

LVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 55 sereg rovására, én a magam részéről nem tartanám helyesnek. Fel méltóztatik hozni a méneskari csapatok kérdését. Teljesen osztozom méltóságodnak azon kijelentésében, hogy, az, miszerint a méneskarbeli csapatok a közös hadsereg létszámához tartoznak, de szolgálattételre a magyar kormány alatt állanak, tulaj donképen visszás állapot, Elismerem, és azt is felemlítem, hogy nagyon régóta foglalkozom ezzel a kérdéssel, de ennek helyes megoldását eddig még nem találtam. Remélem, hogy lehetségessé fog válni, és kívánatosnak tartanám a magam részéről is, de eddigelé nem sikerült, nem sikerült pedig, mert eltekintve attól, hogy a közös hadseregbe felavatott méneskari katonák három évig szolgálnak, a mi annál a drága anyagnál, a melynél a szolgálatot végzik, mégis csak sokat ér, mert a két évre felavatott legényt az első évben oktatják, a második évben csak hozzászokik egy kissé és a második év végével már elmegy, tehát eltekintve ettől, a méneskarhoz évenként 2100, még pedig lóra termett ujoncz kell. A honvédség mai ujonezjutaléka mellett lehetetlen úgy a méneskar, mint a honvédlovasság számára megfelelő, lóra termett legényt, mesterembert stb. is a szükséges számban kiállítanom. A honvédlovasságnak 2200 ujonczra van szüksége; együttvéve tehát 4300 ujoncz kellene; a honvédség ujonczjutaléka pedig 12.500 főből áll; ha ez fel is emeltetnék néhány ezerrel: a ki ujonczozási dolgokhoz ért, igazat fok nekem adni abban, hogy mondjuk 15 — 16— 17.000 főből álló ujonczjutalékból lehetetlen 4.500—5.000 lóra termett ujonczotkiállítani. Ez a nehézség. Ha tehát ez irányban kötelezettséget vállalnék, ezt csak vagy a honvédlovasság, vagy a méneskar használhatóságának rovására tehetném; pedig méltóztatik tudni, hogy az ország nagy áldozatkészséggel tartja fenn a honvédséget, méltóztatik tudni, hogy mennyibe kerül a honvédség, nemcsak pénzben, hanem mennyi munka van ott és mily fáradsággal dolgoztak úgy a tisztek, mint a legénység, hogy a honvédlovasságot kiképzésének mai fokára juttathassák. Hogy itt a czélt koczkáztassam, arra nincs eset. Meg vagyok győződve arról, hogy a földmívelésügyi és a hadügyi minister urakkal egyetértőleg fogunk találni valami módot, hogy segítsünk a méneskarnak abbeli helyzetén, a melyet magam is visszásnak tartok. Hangsúlyozom azt, hogy a hadügyminister úr részéről soha nehézség e kérdésben nem volt; elismerem, hogy én voltam a diabolus rotae, én nem állottam reá, mert láttam, mily nehézségekkel jár a dolog; igyekezni fogok azonban feladataimnak mind a két irányban megfelelni, minthogy nem aka rom az ország érdekét egyik irányban sem elhanyagolni — és reménylem, hogy valami expedienst majd csak találunk a földmívelésügyi és hadügyi minister urakkal egyetértőleg, hogy nemcsak a méltóságos báró úr által előttem fel hozott aknák, hanem még a kormány óhajának is eleget tegyünk ez irányban. En tehát, mélyen tisztelt főrendek, miután jelenleg a közjogi kérdések fejtegetésének ideje el nem érkezett; miután itt egyszerűen arról van szó, hogy a kormány kéri a jelenlegi állapotnak egy esztendővel tovább való fentartását: kérem, méltóztassanak a méltóságos főrendek az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra feljegyezve más nem lévén, kérem azokat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, hogy ezt felállással jelezni szíveskedjenek. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Esterházy János gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és 1. §-át). Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ha nem tudnám igen jól azt, a mire a honvédelmi minister úr ő nagyméltósága utalt, hogy az önálló magyar hadsereg eszméje és ennek felemlítése a méltóságos főrendek körében ez idő szerint nemcsak hogy számottevő pártolásra nem találhat, de hogy egyátalán e tekintetben az én álláspontom mennyire elszigetelt: akkor, méltóságos főrendek, mindaz, a mit a honvédelmi minister úr ő nagyméltósága velem szemben felhozott, elegendő alapot és okot is szolgáltathatna nekem arra, hogy ezt a nagy eszmét, ezt a fontos politikai feladatot, hogy a magyar nemzet gondoskodjék róla, miszerint önerejéből képes legyen