Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.
Ülésnapok - 1896-51
LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 19 bizonytalanság ködös homályából és ingatag talajáról levezetjük ezt a kérdést és biztos alapra helyezzük. Igenis azt tartottuk, hogy ha jó és elfogadható kiegyezést csinálhatunk, jobb azt 1907-ig megcsinálni, mint 1903-ig; ha pedig nem jó az a kiegyezés, akkor 1903-ig sem jó és ezért ajánlottuk az 1907-et. És az 1907-et, mélyen tisztelt barátom, minek a kíséretében hozzuk mi ? Erről nem méltóztatott szólni, hát nekem kell kiemelnem, mert igenis ennek a kérdésnek az indokolásához tartozik. Nem hozzuk-e mi ennek a törvényjavaslatnak 4. §-ában lefektetett olyan jelentékeny, az országnak nemcsak jogi, de gazdasági érdekeiből is fontos rendelkezések kíséretében, a melyeknek az értékét a mélyen tisztelt barátom, ha nem emiitette is, de tagadni nem lesz képes? Nem volt-e nagyon sürgetett kívánsága mindenkinek ebben az országban, a ki gazdasági kérdésekkel behatóan foglalkozott, — és az én mélyen tisztelt barátomnak is, — hogy összeessék a vámszövetség lejárati ideje a kereskedelmi szerződések lejárati idejével, hogy Magyarország kijöjjön abból a kényszerhelyzetből, hogy vagy azért nem tudja gazdasági érdekelt kellőképen bizto sitani a compensatió terén, a kereskedelmi szerződések tárgyalásánál, mert a vámszövetség tovább tart, mint annak lejárata, vagy nem tudja azokat érvényesíteni a vámszövétség tárgyalásánál, mert a kereskedelmi szerződések által meg vannak kezei kötve? Nem volt-e az a postulatum és kívánság átalános, hogy ez a két határidő összeessék, hogy úgy Magyarország, mint Ausztria kötetlen kézzel, szabadon az érdekek compensatiójának terén, az érdekek súlyának érdeme szerint egymással harczolva, kiegyenlítse és igy oldja meg a kérdést? Ez meg van csinálva, a mi eddig nem volt és ennek a törvényjavaslatnak ez igen értékes, becses ellenértéke. Nem tartja-e az én tisztelt barátom azt motívumnak, hogy ebben a javaslatban az autonóm vámtarifa kérdése szabályozást nyert, a mire vonatkozólag legalább is kétséges volt az, hogy mikor ér véget és hogy mikor revidiálandó és az egyik félnek talán az ellenállása, a mely bekövetkezhetik, meggátolhatta volna egy új vámtarifának létesítését? Már pedig [ tudja az én igen tisztelt barátom, hogy autonóm vámtarifa nélkül védtelenül állunk és hogy autonóm vámtarifa nélkül a kereskedelmi szerződések tárgyalását nem is initiálhatjuk, már pedig ennek az autonóm vámtarifának olyannak kell lennie, a mely Magyarország gazdasági érdekeit is védje, nemcsak Ausztriáét és épen azért, mert vannak itt-ott érdekellentétek, ezek kiegyenlítésére kell az autonóm vámtarifánál törekedni. Nem tartja-e az én igen tisztelt barátom ellenértéknek, hogy ki van ebben a tőrvény javaslatban világosan mondva, hogy az autonóm vámtarifa mindkét ország érdekében, mivel a jelenlegi sem az egyik sem a másik érdekének, sem Ausztria, sem Magyarország érdekének nem felel meg, — kicserélendő egy új vámtarifával, még pedig praeclusiv terminussal, mielőtt megindul a kereskedelmi szerződések tárgyalása, meg kell csinálni az autonóm vámtarifát is. És ha hozzáteszem még a harmadikat: hogy a lejárattal éä határidővel nem biró külföldi szerződésekre nézve ki van világosan mondva, hogy azok nemcsak a monarchia részéről, de egyik féluek a kívánságára is bármikor felmondhatok, hogy biztosittassék a szerződések összeesósének az ideje ennek a törvénynek az érvényével, akkor kiemeltem azokat az előnyöket, a melyek engem a rendezkedésnek 1907-ig való elhatározása, illetőleg megkötésére visznek, még pedig erős, megnyugtató és teljesen capacitáló indokokkal vagyok képes ezt tenni és ezzel teszem is és a mélyen tisztelt báró figyelmébe ajánlom azokat. Én talán más iskola híve vagyok, a politikai téren és talán a gazdasági kérdések terén is, mint az én igen tisztelt barátom. Én igenis a váraközösségnek a hive vagyok, mert azt lartom, hogy a vámközösség határán és keretén belől és annak alapján ennek a fejlődő országnak és ma még egyoldalúan agricol országnak nagyon kényes és óvatos gondozást igénylő érdekei biztosithatók és megvédelmezhetek okos, helyes és minden tekintetben kielégítő rendezés által, mely egyfelől az ország jogait fel nem adja, másfelől az ország érdekeit megóvja. És azért igenis ennek a javaslatnak a czélja ezen az alapon a rendezést eszközölni, de egyúttal azt is kimondja, hogy