Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-51

14 LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kezdtek már mégis terjedni, ezen közösség, a vámterületi közösség elmélete helyes voltának elismerésére és talán más eszközökkel is úgy vezeti az alkotmányos életet, hogy ismét biztosítva legyen hosszabb időre a vámterület közösségének fennállása. Ez a két ok lehet, esetleg talán egy harmadik, hogy tudniillik az osztrák és a magyar bankkal való egyezkedési tárgyalások tették szükségessé e^en határidő megállapítását. Ez azonban igen szomorú dolog volna, tudniillik azt jelentené, hogy Magyarország és Ausztria együttvéve is alárendeltje egy nemzetközi pénzhatalomnak. Hanem, méltóságos főrendek, az előttem felszólalt nagyméltóságú tagja a főrendiháznak kijelentette, miszerint ö kétségtelennek tartja, hogy ezen törvényjavaslat és mindazok, a melyek vele összefüggnek el lesznek fogadva. Én is kétségtelennek tartom ezt és azért bocsánatot kérek, hogy a méltóságos főrendek türelmét csak ennyi ideig is bátorkodtam igénybe venni. De a milyen jól tudom azt, hogy ma a törvényhozásnak úgy egyik mint másik házában igen ritkák azok az időszakok, midőn a tárgyalás nemcsak alakilag, de lényegét tekintve is valóban tanácskozást képez s igen ritkák azok az esetek, midőn a tanácskozás előtt nem lenne már régen eldöntve, hogy a kérdés miként oldódik meg-, a mily kétség!elennek tartom ezt, annyira tudom és meg vagyok győződve arról is, hogy miként a természet nagy háztartásában nincs az a parányi erőkifejtés, a mely teljesen megsemmisülne és teljesen hatástalanná lenne, éppen olyan jól tudom azt is, hogy az én rövid és gyenge felszólalásom is, habár annak semmi közvetlen hatása nem lesz, teljességében még sem semmisül meg. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. Elnök: Kivan még valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz szólani? (Elfogadjuk!) Ha nem kivan, a vitát bezárom. Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Midőn ezen törvényjavaslatoknak az előttem történt felszólalások után védelmére kelek, mindenekelőtt köszönetemet kell kifejeznem azon objectiv megítélésért, melyben azokat részesíteni méltóztatlak, első sorban Zichy Nándor gróf ő excellentiája, de Prónay Dezső báró előttem felszólalt főrendiházi tag ő méltósága is. Nem is lehet ezt a javaslatot máskép, mint tárgyilagos nyugodt hangon bírálat alá venni, mert hiszen az állami élet oly mozzanatairól van szó, a melyeket más szempontból megbírálni nem szabad, nem lehet. Az állami élet gazdasági viszonyaihoz, az ország gazdasági életének rendezéséhez és szabályozásához szólani csak a legnyugodtabb, legtárgyilagosabb felfogással szabad és lehet; mert érzékenyebb része az állami életnek nincs, mint gazdasági viszonyai, a melyeket ha helytelen irányba lökünk, azt az egész állami élet és annak minden ize, minden része, az egész társadalmi élet, az egész magánélet megérzi és visszahatásában egy ballépés sem okoz oly irreparabilis következményeket, mint a gazdasági téren, főként a gazdasági élet egészének rendezése terén elkövetett helytelen intézkedés. Más irányban nagyon könnyű reparálni egy törvényhozási, talán hézagos, hiányos vagy hibás alkotást; de ha egy államnak gazdasági élete helytelen irányba tereltetik, annak visszaterelése egészséges mederbe sokszor csak nemzedékek meg nemzedékek károsításával történhetik. Egyike a legnehezebb problémáknak a gazdasági viszonyok szabályozása hosszú időre. Ha már magukban véve ezek a kérdések úgy a mint azt Zichy Nándor gróf ő excellentiája helyesen mondta, — fontosak és nehezek, kétszeresen nehezek nálunk azon viszonynál fogva, melyben Ausztriával állunk és nehezek, akármicsoda alapra helyezkedjék valaki: akár arra az alapra, melyre Zichy Nándor gróf ő excellentiája és a törvény is helyezkedik, tudniillik a vámközösség alapjára, akár a külön vámterületére, mint Prónay Dezső báró ő méltósága. Mi az alapeszméje ennek a törvényjavaslatnak? Itt igyekszem egész röviden sorra venni mindazokat, miket a javaslat bírálatánál e javaslat igazságának, erkölcsi és anyagi jogosultságának megdöntésére Prónay Dezső báró felhozni szíveskedett. Mi ennek az alapeszméje? Az alapeszméje az, hogy miután Ausztriában az alkotmányos állapotok mai helyzete nem engedi meg, hogy az 1867 :XII t.-cz. 61. §-ában megszabott módon vámszövetség utján rendezzük a viszonyo-