Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

102 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. milyen sok oldalról van igénybe véve a jótékony­ság, hogy a jótékonyság nálunk még nincs tel­jesen iskolázva: lehetetlen, hogy nagyra ne be­csülje azt a sikert, a mely szerint az egyesület a telken kivül több, mint 250.000 forint, tehát 500.000 korona birtokába jutott. Azonban most ott áll az egyesület, hogy a közfigyelem fel van keltve. Azok a betegek, kik a sorsukat ismerik, persze hogy elfojtott lélekzettel várják az időt, a midőn azon jótéteményekben részesülhetnek, a melyeknek a hatását betegségökre nézve meg­ismerték. De azok az adományok, melyek az egyesülethez befolytak, korántsem elegendők arra, hogy mi az egyesület azon czélját, hogy itt Budapesten és azon túl az országban a sze­gény tüdőbetegek gyógyítására és e mellett kör­nyezetűk megvédésére szolgáló sanatoriumokat állítson fel, megvalósítsuk. Méltóságos főrendek! A társadalmi tevé­kenység nélkülözhetetlen feltétele a tüdövész pusztítása elleni védekezésnek. Azonban ez egyszersmind egy nagy terhet vesz le az állam vállairól. Tekintve azokat a nagy czélokat, melyek a tüdővész elleni, védekezéssel össze vannak kötve, mint mindenütt, úgy itt is, azt hiszem, szabad reményleni, hogy a kormány előmozdí­tani, támogatni fogja azokat az actiókat, melyek a tüdővész elleni védekezésnek egyik oldalát képezik, míg másik oldalát a kormány a maga hatáskörében kell hogy elintézze. Én nem gon­dolom, hogy az úgy történhessék, hogy közvet­lenül az állami költségvetésbe állittassék be egy olyan nagy összeg, a mely ezen egyesületnek és a hozzá csatlakozandó egyesületeknek támo­gatására szükséges. Nem is akarom felsorolni, hogy milyen más módjai lehetnek a kormány­zatnak arra, hogy az egyesületeknek, a melyek a tüdövész elleni védekezést a kezökbe veszik, megszerezze a módokat, hogy felépítsék a sana­toriumot és megindítsák ezzel a tüdővész elleni védekezést. Azok a kijelentések, a melyeket ő nagyméltósága a ministerelnök úr a közegész­ségügy jelentőségéről tett; azok a fejtegetések, melyeket a képviselőházban hallottunk és a melyeket itt most a főrendiházi tagok közül többen elmondottak, engem teljesen megnyug­tattak arra nézve, hogy ha én, mint szakomnál fogva szószólója ennek az ügynek, ma, négy év múlva, a méltóságos főrendek előtt újra meg­jelenek, akkor ennek sikere nem fog hiányozni. Mielőtt felszólalásomat befejezném, még egy más tárgyról kell néhány szót szólanom, a mely a közegészségügyekkel igen szoros kap­csolatban áll és ez az orvosok ügye. Most két éve a belügyminísteri tárcza költségvetésének tárgyalásánál először voltam abban a helyzetben, hogy a méltóságos főrendek figyelmét felhívjam arra, hogy az orvosok száma a közel jövőben alkalmasint apadni fog. Midőn a múlt évben a közoktatási minister úr ő excellentiája tudatta a képviselőházban azon szándékai, hogy az or­vosok ügyének előmozdítására azt a rendszert szándékozik behozni, hogy mielőtt az orvosok gyakorlatra mennének, tanulmányaik befejezése után, kórházakban egy-két évig gyakorlatot sze­rezzenek : akkor bátor voltam e házban meg­említeni, hogy ez egyike a legczélszerűbb intéz­kedéseknek. Ez oly intézkedés, a melyet a magam részéről és a melyet mindenki, a ki ennek az ügynek a fontosságát áttekinti, kétségtelenül minden telhető módon elő fog a maga körében mozdítani. De azt is bátor voltam felhozni, hogy ez egy új teher az orvosképzésre nézve és a mostani viszonyok között és az orvosoknak oly nyomott helyzete mellett kérdés, hogy vájjon nem fog-e ez az orvosok számára apasztólag hatni? Es ime, ez apadásnak első jelei már megvannak, mert 1899-ben Magyarországon 24 orvossal kevesebb volt, mint 1898-ban. Hozzá kell tennem, hogy minden kétségen kivül évről-évre kevesebb lesz az orvosok száma. Hogy ezt ily biztosan mondhatom, ez onnan van, mert a növendékek száma apad. A budapesti egye­temen jelenleg nem egészen félannyi orvos­növendék van, mint volt ez előtt tiz évvel. Évről-évre apad számuk; de nemcsak Buda­pesten . . . Wlassics Gyula vallás- ós közoktatás­ügyi minister: Hanem Ausztriában és Német­országban is! Korányi Frigyes: Engedelmet kérek, Németországról bátor vagyok az előttem fekvő statistikát bemutatni. Ausztriában apad átalá­ban és apad Ausztriában a magyar orvos­növendékek száma is, de az előttem levő német­országi statistika azt mutatja, hogy 1899-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom