Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.
Ülésnapok - 1896-59
94 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hoz nem kell nyúlni! Kérem a költségvetés elfogadását. (Átalános helyeslés.) Lukács László pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Miután azok a méltóságos urak, a kik a költségvetéshez szólottak, mindannyian szívesek voltak kijelenteni, hogy átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadják a költségvetést, nekem tulajdonképen okom a felszólalásra nem volna. És ha mégis bátorkodom a méltóságos főrendek becses figyelmét pár perezre igénybe venni, ezt azért teszem, mert kötelességemnek tartom egy pár észrevételre igen röviden reflexiómat megtenni. Az egyik észrevétel az, a melyet Mailáth József gróf az országos központi hitelszövetkezet működésére vonatkozólag tett, midőn azt állította: elismeri, hogy az intézmény bevált, működése üdvös, ennek eredményei már eddig is igen kedvezőek, de kezelése bureaucraticus és túlságosan centralisticus. A mennyiben ő méltósága ezt a pénzügyministerium befolyásának tulajdonítaná, kénytelen volnék kijelenteni, hogy a törvény ennek a hitelszövetkezetnek oly tág és terjedelmes autonómiát biztosított, mint a minővel bármely más pénzintézet bir, ennélfogva, még ha akarnék, — pedig nem akarok — sem gyakorolhatnék rá ilyen befolyást. De tudomásom szerint ott ilyen szellem nem is uralkodik, és a mennyiben ő méltósága mégis tudna oly dolgokról, a melyek e vádat igazolják, igen nagy köszönettel veszem, ha szives lesz engem részletesen tájékoztatni és a mennyiben nekem a törvény e tekintetben valami ingerentiát enged, nagyon szivesen kész vagyok a fennálló bajokat orvosolni. A második dolog, a melyre észrevételt kell tennem, Zselénszky gróf ő méltóságának az a vádja, hogy az utóbbi szeszadótörvény a mezőgazdasági szeszgyártás teljes mellőzésével, teljes háttérbeszoritásával jött létre és a kormány ennek érdekeire nemcsak figyelemmel nem volt, de sőt ellenséges indulatot tanúsított azok iránt. Kötelességem e tekintetben a következő tényekre hivatkozni: Először azt hiszem, hogy azok az intézkedések, a melyek a szeszgyártásnak átalánosságban javára szolgáltak, a melyek lehetővé tették a szeszárak jelentékeny emelkedését, nevezetesen a szesz-export megkönnyítését, a mezőgazdasági szeszgyártásnak ép úgy javára váltak, mint az ipari szeszgyártásnak. De az 1899 : XX. törvényezikkben, a mely Ausztriával egyetértőleg a szeszadót szabályozta, specialiter a mezőgazdasági szeszgyártásra nézve is oly jelentékeny előnyök és kedvezmények foglaltatnak, a melyek fényesen megezáfolják ő méltósága állítását. Hogy jövőben nemcsak nyolez, de tizenkét hónapon keresztül lehet a mezőgazdasági szeszgyárakat üzemben tartani, ez igen előnyös intézkedés, a melyet az érdekelt körök kívántak és a mely a törvénybe fel is vétetett. Hogy a mezőgazdasági szeszgyárak bonifícatiója igen jelentékenyen felemeltetett, 3—4—5 forintról 4—5—6 forintra ebben a törvényben, azonkívül a szeszadópótlékról szóló törvényben még külön egy forinttal, szintén oly intézkedés, a mely a mezőgazdasági szeszgyártásnak előnyére vált és a mely megmagyarázhatóvá tette azt a nagy lendületet, a melyet a mezőgazdasági szeszipar vett, a minek következtében az utolsó évben, mondhatni rohamosan keletkeztek a mezőgazdasági szeszgyárak. De ha ő méltósága nem az 1899 : XX. törvényezikket, a mely a szeszadóról intézkedik Ausztriával egyetértőleg, hanem a contingens felosztásáról szóló törvényezikket, az 1899 : XXII. törvényezikket méltóztatott volna érteni és ennek intézkedéseiből kívánta volna kimagyarázni, hogy a kormány nem viseltetett kellő gondossággal a mezőgazdasági szeszipar érdekei iránt, ezen állítással szemben is kénytelen vagyok állást foglalni. Ki kell jelentenem, hogy az 1899: XXII. törvényezikkben is elment a kormány a mezőgazdasági szeszgyár ipari érdekeinek istápolásában a megengedett határokig. Ezek közül csak egypár intézkedést vagyok bátor felemliteni. Azt hiszem, hogy senki sem vádolhatja a kormányt azzal, hogy nincs figyelemmel a mezőgazdasági szesziparra, midőn e törvényben kijelenti, hogy az újonnan keletkezett gyárak közül egyedül és kizárólag csak mezőgazdasági gyárak kaphatnak a jövőben contingenst. Pedig ez a princípialis intézkedés benne foglaltatik abban a contingens-törvényben, melyet ő méltósága megtámadott. Az ipari gyárak tovább-