Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 Vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai: 5,811.668 forint. Ernuszt Kelemen! Ernuszt Kelemen: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Igen röviden fogok e tételnél felszólani. Megkönnyíti felszólalásomat az, hogy annak tárgya már az egész sajtóban évek óta sürgetett dolog, t. i. a közigazgatási tisztviselők fizetésének kérdése. Fel kell szólalnom annyival is inkább, mert nemcsak átalánosságban van a panasz, de aránylag az egyes törvényhatóságok között is roppant aránytalanságok fordulnak elő. Itt fekszik előttem öt vármegye, közöltök a saját vármegyém és a szomszédos vármegye köztisztviselőinek fizetési kimutatása. Az én nagy vármegyémben a fizetés épen egy negyeddel kevesebb, mint a szomszédos vármegyékben. Sajátságos helyzetben vagyok méltáságos főrendek. A mikor a megyéket alakították, én voltam oly szerencsés Vas vármegye főispánja lehetni és én szerveztem körülbelül 30 év előtt a megyét. Lelkiismeretesen fogtam fel hivatásomat és igyekeztem kellőleg megvédeni anyagilag is, szemben a felmerült localis kérelmekkel és követelésekkel. Lelkiismeretes megnyugvással gondolok arra vissza, hogy kötelességemet teljesítettem, de azóta 30 év telt el és a mit én akkor jÓDak tartottam, az most a vármegyémre nézve, nem akarom mondani, hogy átok, de oly súlyos bajjá fejlődött, a melynek morális okozója én is vagyok. Nekem nem kell bűnt expiálnom, mert akkor helyesen cselekedtem, de morális kötelességemnek tartom felszólalni ez alkalommal, mert hiszen máskép nincsen alkalmunk ilyen tárgyakhoz hozzászólani, mint vagy interpellatio alakjában, vagy épen a költségvetés tárgyalásakor. (Halljuk!) Miként jeleztem, igen nagy a különbség. Természetesen ő nagyméltóságához a belügyminister úrhoz fordulok és ettől az sem tarl engem vissza, hogy sajátságos helyzetben vagyok vele szemben, mert ő is vasmegyei, és így talán azt gondolhatnák, hogy ha ő az én felszólalásomat figyelembe veszi, abban bizonyos megyei érdek szerepel; de az engem nem tartózhat vissza attól a kötelességtől, hogy őt felkérjem arra, hogy ezekre a körülményekre keliő figyelemmel legyen és azokat lehetőleg orvosolja. Mert példának okáért nekünk öt jegyzőnk van. Az ötödik jegyzői állásra mi már háromnegyed év óta kihirdetlük a pályázatot, de senki sem pályázik 700 forint fizetés és 200 forint lakpénzre. Hol van az a müveit ember a mostani viszonyok közt, a kit a megye meg tud nyerni jegyzői állásra? Ötödik jegyzőnk tehát nincs, és a mikor hazulról eljöttem, a negyedik jegyzőnket a szomszédos megye elrabolta, jobb fizetést adván neki. Ott van az alispán; az az ujonczozásnál van elfoglalva, a főjegyzőnek egyéb dolga van; két jegyző beteg, kettő hiányzik, mert elvitték; egy patvaristát akartak odatenni, az meg két hóra szerencsésen berukkolt katonának. Tessék ilyen körülmények közt egy nagy vármegyét administrálni és azt a szigorú kritikát alkalmazni, a melyet hallunk, a mely a régi ősi bevándorlásra akarja az administratiót vissza vinni, a mikor így díjazzuk a tisztviselőket. De egyúttal figyelmeztetni akarom a t. belügyminister urat egy másik dologra. Ugyanis a mi dotationkat nem adja egészen az állam, nekünk még bizonyos alapokból kell hozzá toldanunk és azonkívül pótadókat kell kivetnünk, stb. Mi történt? Az, hogy kimondták, hogy a pótadókat az állami egyenes adók után kell kivetni. A megyék szabályrendeleteket hoztak a pótadók kivetése iránt s azokban azt mondták, hogy az előbbi évi állami aíó alapján vethető ki a pótadó. De ime a belügyminister úr 1897. május havában rendeletet adóit ki, a melyben megtiltotta az előbbi év alapján való kivetést. Mi történt? Az, hogy a pénztárunk üres, mert nem tudjuk a pótadót kivetni. Meg keli várni, míg az egyenes adók az államtól beérkeznek. De mi azokat csak június havában kapjuk meg és azok alapján csak július és augusztus hónapokban történhetik meg a pótadók kivetése. Méltóztatnak tudni, hogy kivetés és némi kis nyomás nélkül önszántából senki sem fizet adót, ennélfogva, mint mondottam, a pénztáraink üresek. Azt mondják erre, hogy mi, a közigazgatási bizoltság tagjai, a mint Mailáth József gróf ő méltósága mondotta, könnyelműen eljáró testület vagyunk. Ezt azonban nem fogadhatjuk el, mert mi nem szoktunk órák alatt elintézni