Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 a közegek közt ott van az állam is. A hivatkozott törvény szerint az államnak is jogában áll ott, a hol szükségesnek tartja, népiskolát felállítania. Ezzel a jogommal igen természetesen éltem eddig is, és élni fogok a jövőben is, ott a hol szükségesnek tartom állami iskola felállítását. A mi a felekezeti iskolák elállamositásút illeti, erre vonatkozólag csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én az egyházi főhatósággal való tárgyalások nélkül és azoknak beleegyezése nélkül nem szoktam felekezeti jellegű iskolákat elállamositani, és felekezeti iskolák államosításánál az állam nagy érdekei mellett, a mennyiben a törvény megengedi, és a mint ezt az egyes szerződések is mutatják, mindig nagy súlyt fektettem arra, hogy a felekezeti érdekeket kapcsolatba hozhassam az állam egyetemes érdekeivel. Egyébiránt miféle nagy elállamositásról lehet beszélni ma Magyarországon, mikor 17.000 népiskola közül 1395 állami népiskolánk van! A mi a hitoktatásra vonatkozó megjegyzést illeti, azt sem hagyhatom észrevétel nélkül. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy a hitoktatásra kellő súlyt nem fektetünk. Nemcsak arra vagyok bátor hivatkozni, hogy a hitoktatók díjairól kellően gondoskodik az állam, hanem arra helyezem a súlyt, hogy minden egyes intézkedésemben minden alkalmat megragadok arra, hogy a valláserkölcsi nevelést különösen ajánljam közegeimnek. Sőt mivel a nevelést ittott egyik-másik paedagogus nem tartja oly egyenrangú tényezőnek, mint a tanítást, hanem ezt emeli előtérbe, és a nevelést a házi és családi kötelességek sorába utalva, másodsorba állítja a nevelés érdekeit, folytonosan hangsúlyozom, hogy a nevelés egyenrangú Lényező a tanítással és nevelés nélkül a taaitás egyátalában nem érheti el czélját. Mikor ezt folytonosan hangsúlyozom én, mint az állam culturalis ügyeinek ez idő szerint hivatali vezetője és az államhoz kötött tekintélynek egész erejével propagáljuk ezt a tételt, akkor azt hiszem, hogy az a szemrehányás absolute nem illethet bennünket, hogy a hitoktatást elhanyagolnék és a valláserkölcsi nevelés iránt közönynyel viseltetnénk. Egyátalában azt tapasztaljuk, hogy mikor az állami iskolák ellen némelyek harczba indulnak, mindig abból a szempontból indulnak ki, mintha a magyar állami iskola vallás nélküli iskolai intézmény volna. A mi törvényünk ilyen iskolát nem ismer, mert a hitoktatást is az iskola keretébe állítja. Azok a jelszók, a melyeket a külföldön az állami iskolák ellen használnak, olyan iskolákat értenek, a melyekből ki van hagyva a hitoktatás, a midőn tudniillik kimondják azt az elvet, hogy az állam a hitoktatásról nem köteles gondoskodni, hanem az egyedül a vallások, a felekezetek ügye. Ez a mi törvényünk álláspontjából nem is lehetséges és minden kormánynak kötelessége a mi törvényünk alapján a vallásoktatásról is gondoskodnia, és én azt hiszem, hogy részemről ebben a tekintetben teljesítettem is a kötelességemet. (Helyeslés.) A t. főrendiházi tag úr ő excellentiája még felemiitette az egyetemi alap kérdését is. Erre vonatkozólag szintén kötelességem nyilatkozni, a mennyiben azt a szokásos óvást már több év óta volt szerencsém hallani, és erre nyilatkozni is, hogy az egyetemi alapnak a budgetbe való felvétele nem prejudicál az egyetemi alap jogi természetének. Erre nézve ő nagyméltósága felszólalására van szerencsém kijelenteni, hogy ez igenis igy van, de viszont ez a nyilatkozat sem praejudicál annak az álláspontnak, a melyet én képviselek, mely szerint az 1848-iki törvény az egyetemet a vallás- és közoktatásügyi minister hatósága alá rendeli. Hivatali elődeim sem tagadták, én sem tagadom, hogy az egyetemi alapnak van olyan része, a mely tisztán katholikus eredetű és ezt annak idején mikor ez a kérdés tárgyaltatott, hivatali elődöm, Csáky Albin gróf is elismerte itt ebben a házban, épen ezen padokról. Egyszerűen ki kell jelentenem, hogy a kifogásolt tételnek a beállítása a budgetbe nem az egyetemi alap jogi természetének eldöntése, de mondom, viszont az egyetemnek, mint olyannak állami jellegét az 1848-iki törvény biztosítja. És már most, mivel úgy tudom, hogy a püspöki kar részéről is szokott mindig ebben a tárgyban felszólalás történni, hogy ne kelljen ezt az óvást ismételni, ha esetleg a részletes tárgyalásnál felszólalás történnék, igen kérem azt a tagját a méltóságos püspöki kar-