Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-46
XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 65 sem járt kárral, sőt az administratió jó s azzal kapcsolatban a fentebb vázolt viszonyok nem kaptak lábra, az csak azt bizonyítja, hogy nincs az a rossz rendszer, melyet lelkiismeretes és jó kezek tűrhetővé nem képesek tenni, s viszont nincs az a jó rendszer, a melyet rossz kezelés ne tudjon lejáratni. S talán említenem sem szükséges, hogy az administratió tarthatatlanságához jelentékenyen hozzájárult az a körülmény, hogy mig más kormányzati kiadások a fokozatosan jelentkező kívánalmakhoz képest évről-évre szaporíttatnak, addig a belügyi kormányzat javítására anyagi áldozatot alig hoztunk. A jelszó mindig az volt, hisz úgy is nemsokára jön az államosítás. Az elv úgy tudom el van fogadva, csak a módozatokra nézve nem vagyunk még tisztában. A belügyministeriumban három javaslat fekszik, mindegyik az illető minister egyéniségének bélyegét viseli magán; itt is azonban leghelyesebb lesz a ministerelnök úr által kifejtett álláspontra helyezkedni, hogy tudniilik »az administratió kérdéseit az államosítás elvére épitve úgy kell megoldani, hogy az önkormányzatot a maga valódiságában a maga egészséges életlüktetésében ne sebezzük meg.« Ez az idő azonban, félek, még nagyon távol van, s én nem hiszem, hogy addig is ne álljon elé a szüksége annak, hogy rendkivűli intézkedésekkel javítsunk és orvosoljunk ott, a hol a proclamált jog, törvény és igazság a végrehajtásban minden fokon nincs biztosítva! Végül engedjék meg nekem a méltóságos főrendek, mivel hogy hazánk felett határozottan Deák Ferencz szelleme lebeg ismét, hogy a haza bölcsének egy igen szép mondatát a nagyméltóságú ház emlékébe visszaidézzem. (Halljuk!) »A bizalom egy emberi kebelnek legszebb leggyengédebb virága, igazság és nyiltszivüség hozzák azt létre, szeretet és türelem táplálják, de csak az idő fejtheti ki fakadó bimbóját, s a ki annak kifejlődését hatalmas kézzel erőltetni akarja, feldúlja a fakadó virágot, a gyönge plánta kemény illetést nem tűrhet és hervadni fog, pedig ha egyszer elhervadt, nincs emberi hatalom, mely ismét feléleszsze.« A költségvetést elfogadom és a ministerelnökoek és társainak bizalmat szavazok. (Él, jenzés). FŐBENDI NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. Elnök: Kivan még valaki átalánosságban a tárgyhoz szólani? Ha nem kivan, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Mielőtt minister collegáim a hozzájok intézett kérdésekre válaszolnának, és illetőleg megtennék észrevételeiket azokra a felszólalásokra, melyek a tárczájuk körében felhozott ügyeket illetőleg az elhangzott beszédekben tétettek, méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden egypár észrevételt tegyek magam is azokra, a miket Zichy Nándor gróf ő excellentiája a költségvetést illetőleg átalánosságban elmondani méltóztatott. Vezet engem e felszólalásomban két körülmény: egyik az a tisztelet, meíylyel kötelességszerüleg minden felszólalás iránt viseltetem, a második pedig az a törekvés, hogy ne maradjon észrevétel nélkül, amit ő excellentiája a költségvetés realitása és illetőleg egyensúlyának valódisága szempontjából elmondani méltóztatott, nehogy ez talán árnyékot vessen a költségvetés helyes és reális összeállítására, nehogy tehát oly eredmény következzék be, a melyet elérni talán ő excellentiájának nem is állott czéljában. Két megjegyzést méltóztatott ő excellentiája tenni és mind a kettő vonatkozott a költségvetés egyensúlyára. Az egyik az volt, hogy a költségvetés egyensúlyát, a mely ugyan papiroson meg van, vitiálhatják vagy vitiálják azok a kisebb kölcsönök, melyek a különböző tárczák körében előfordulnak. A mi ezeket a kölcsönöket illeti, ezek alakjukat illetőleg két csoportba oszthatók, vagy benfoglaltatnak a költségvetésben, vagy pedig a költségvetésen kívül állanak, külön törvények által vannak engedélyezve. Azok a kölcsönök, a melyek be vannak illesztve a a költségvetés keretébe, a dolog természeténél fogva a költségvetés egyensúlyára semmiféle befolyást nem gyakorolhatnak azért, mert a mi költségvetési rendszerünk értelmében az ilyen kölcsönből származó bevételek be vannak illesztve a többi bevételek közé, a kiadás, a mely ezen kölcsönből fedezendő, természetesen szintén szerepel a kiadások között ós igy bevételben és kiadásban egyenlő összeg lévén a költségvetésbe beillesztve, nagyon természetes, hogy 9