Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-44

42 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Nem fogadhatom el azt az érvelést sem, hogy mivel ezen intercalaris kamatokra szüksége van az államnak, tehát azokat be kell szedni. Elismerem, hogy szüksége van azokra az államnak, de ebből nem az következik, hogy azokat be kell szedni, hanem az következik, hogy azokat valahonnan elő kell teremteni; de nem annak árán, hogy az alkotmányos felfogásból levezetett logicán csorbát üssünk. Egyébiránt sietek kijelenteni, hogy nem czélom határozati javaslatot benyújtani, mert a kölcsönös engesztelékenység ezen arany korszakában nem tartanám opportunusnak a békés hangulat megzavarását; de nem is tartanám opportunusnak késleltetni azon törvények létrehozását, a melyeknek hiánya úgy is annyi bajt hozott az országra; hanem annál is inkább fontosnak tartottam álláspontom jelzését, hogy a törvénynek ezen lapsusát a méltóságos főrendeknek figyelmökbe ajánljam. Latinovits János jegyzői Lukács László pénzögyminister! Lukács László pónzügyminster: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendiház! Nehogy az iménti felszólalás téves magyarázatokra adjon alkalmat, én is csak ezen szempontból kívánok pár reflexiót tenni azokra, a miket Széchényi gróf ő méltósága a törvényjavaslat szövegére és tartalmára nézve elmondott. Azt méltóztatott mondani első sorban, hogy helytelen az, hogy a törvény visszaható erővel ruháztatik fel január elsejétől kezdőleg és helytelen az, hogy úgy értelmeztetik a törvény, hogy ennek következtében késedelmi kamatok számithatók azok terhére, a kik február 15-ig nem fizették be adójukat. A mi a visszaható erőnek a törvénybe való felvételét illeti, azt hiszem, ez okvetlenül szükséges, és nemcsak nem helytelen, hanem egyenesen alkotmányossági követelmény, mert máskülönben mindazok a fizetések, melyek adó ezímén január elsejétől kezdve a törvény életbeléptéig történtek, semmiféle törvényes vagy jogi alappal nem bírnának. Ennek következtében okvetlenül szükséges ebben a törvényben megadni a jogi alapot és kimondani először azt, hogy az összes fizetések, amelyek az államháztartás érdekében a fennálló törvények értelmében tétettek, jogosan és a törvénynek megfeleleg tétettek. A mi már most a késedelmi kamatok kérdését illeti, igaz, hogy abban az esetben, ha a törvényben nem mondatnék ki, hogy visszaható erővel ruháztatik fel a jelen indemnitytőrvény, kérdés tárgyát képezhetné, hogy egyátalában lehet-e és mely időponttól kezve késedelmi kamatokat számítani? De miután itt a harmadik szakaszban annak kimondása contempláltatik, hogy január 1-étől kezdve a köz adókra vonatkozó összes törvényes intézkedések hatálylyal bírnak, és úgy lép életbe a törvény, mintha január 1-én lépett volna életbe: evvel megadatik a törvényes alap mindazon intézkedésekre, a melyek a közadók kezeléséről szóló törvényben foglaltatnak, és igy az 1880. XXXIV. törv.-czikknekjis, a mely meghatározza, hogy mely időpontokban, mikor kell az adót fizetni, mikor esedékes és hogy mi történik akkor, ha ezen adók kellő időre be nem fizettettek. Tehát ebben a törvényben adatik meg a törvényes alap arra, hogy azon fizetők terhére, a kik késedelmeskedtek, késedelmi kamat felszámitható legyen. Azt nem concedálhatom, hogy a kormány eddigi telteivel vagy nyilatkozataival elismerte volna azt,* hogy adót nem kell egyátalában fizetni. Mert az az intézkedés, a mely tétetett és a mely intézkedés egy jelentésben a törvényhozásnak is tudomására hozatott, hogy t. i. a kormány költségvetés és költségvetési felhatalmazás hiányában a kényszer utjáni végrehajtásokat felfüggesztette, felfogásom szerint egyátalában nem jelenti azt, mintha a kormány elismerte volna, hogy január l-étől kezdve senki semmiféle adót fizetni nem köteles. Ez azért történt, mert létezik törvényeinkben egy positiv intézkedés, a mely azt mondja, hogy törvény hiányában kényszer útján adót behajtani nem lehet. De azt hiszem, hogy ez nem azonos azzal a. fogalommal, hogy egyátalában a kik fizettek adót ezen idő alatt, valami törvénytelenséget követtek volna el. És ennek következtében úgy hiszem, nem is lehetne helyes, és nem is volna igazságos, hogy a kik pontosan eleget tettek adófizetési kötelezettségűknek, egyforma elbánásban részesittessenek azokkal, a kik ezen