Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-42

26 XLIh ORSZÁGOS ÜLÉS. és az alkotmányos alapok épségben tartása felett őrködjék. Azon nehéz és aggályos viszonyok, melyekbe ez év első napja óta kerültünk, nem tűrik meg, hogy a főrendiház kizárólag normális működésére szorítkozzék; de a kötelesség parancsolja, hogy a helyzettel szemben állást foglaljon, önállóan állást foglaljon, úgy, mint az a törvényhozás egyik factorához illik. Pedig egy ily tekintélyes testületnek megnyilatkozása a béke és az alkotmány helyreállítása érdekében nem képzelhető, hogy erkölcsi hatást ne gyakoroljon azokra, a kik ma netán még a békés kibontakozás útját állják, hogy ösztönzésül ne szolgáljon azoknak, a kik a békét keresték és már eddig is előmozdítani igyekeztek. Ez utóbbiakhoz, úgy hiszem, joggal számítom e háznak minden egyes tagját s azért fel kell tételeznem, hogy örömmel fogadnak minden oly actiőt, a mely a béke helyreállítását czélozza. Nem kívánok recriminálni a multakra; nem keresem, nem kutatom, kiket lehetne okolni a mai helyzet előállásáért; de ezzel szemben viszont jogczímet érzek magamban, hogy arra kérjem a méltóságos főrendeket, hogy szerény indokolásomat hasonló objectivitással méltóztassanak mérlegelni, félretevén minden párttekintetet, minden ellenszenvet és rokonszenvet, egy magasabb, egy országos érdekre való tekintettel, a mint tették ezt őseink mindenkoron, midőn a haza veszélyben forgott. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugyanezen nyomon kívánok haladni én is ; kerülöm mindazt, a mi vitára okot ad, mert nem az ellentéteket, de az egybehangzást keresem. Ennek következtében tisztán csak arra szorítkozom, hogy constatáljam a mai helyzetet. Mindenki el fogja ismerni, hogy alkotmányunk legcardinálisabb törvényei csorbát szenvedtek, hogy bizonyos viszonylatokban törvényenkivüli állapotba kerültünk. A kormánynak nincs pénzügyi felhatalmazása, nincs költségvetése; ezek nélkül viszi tovább az ország ügyeit. Pedig az ajtó előtt áll már a februárius hónap, maholnap itt van az adófizetés ideje. Helyes-e, megengedhető-e, hogy továbbra is fenntartassák egy olyan állapot, a melyben törvényre hivatkozhatik az, a ki az adót meg akarja tagadni? Megengedem, hogy az állampénztárban lehet annyi felhalmozott készlet, hogy ideig-óráig nagyobb eomplicatiók elháríthatok ; de mindenki igazat fog adni nekem, ha azt mondom, hogy ez az állapot csak ideiglenes, a mely által egy nagyobb katastropha elhalasztható, de végleg el nem kerülhető. Még nagyobb aggodalmat és bonyodalmat okoz az ujonczok tényleges kiállítása. Nagy bűn volna azon veszélynek kitenni a monarchia védképességet, hogy akadályok gördüljenek az ujonczok kiállítása elé. De méltóságos főrendek, ez csak egyik oldala az éremnek. De hol vannak még egyezményes törvényeink ? a [monarchia másik államával való gazdasági kiegyezésnek biztosítása, a mely az 1898 : I. törvényczikk megszűntével egészen a levegőben lóg ? Csoda-e, ha mindenkit elfog a bizonytalanság érzete, csoda-e, ha a kereskedelem pang, a vállalkozási kedv békóba van verve, és hitelünk mindinkább csorbul? A mit legjobban bizonyít az a tény, hogy értékeink napról napra mind jobban beszivárognak a külföldről, és a helyi piacznak nagy nehézségébe kerül, hogy azokat absorbeálja. Jól tudom, hogy mindezek a jelenségek nem egyenesen az ex-lex állapotra viendők vissza, de ki tagadhatja, hogy épen ezen állapot alkalmas arra, hogy ezek a bajok mindinkább fokozódjanak, mindinkább kifejlődjenek? És ki áll jót arról, hogy ezen helyzetnek bizonytalan időre való kinyujiása nem lesz-e kihatással nemcsak a monarchia nagyhatalmi állására, de annak az európai államok szövetségében gyako rolt súlyára? De mindezen belső és külső veszedelmeken és azok súlyos következményein kívül még egy más bajt látok. Ez azon minden magyar ember szive mélyébe bevésett hitnek és szent meggyőződésnek megrendülése, a melyet minden magyar ember mára levegővel szí magába, hogy tudniillik ezt a nemzetet alkotmány nélüül kormányozni nem lehet. E hit és az ezzel járó bizalom, ha a helyzettel nem szakítunk, meginog, s mi több, oly praecedens esetet teremtünk, a mely hogy mennyi veszély rejt méhében, csak Isten a megmondhatója. Ha már most ezzel szemben a jövőt tekintjük, két lehetőség tárul fel előttünk: az