Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-41

22 XLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy ismételten elő ne álljanak hasonló helyzetek, midőn a parlament működése, gépezete megáll azért, mert egy kisebbség valamit létrejönni nem enged. (Élénk helyeslés.) Méltóságos főrendek! Hogy csak igen röviden felállítsak egy tételt, kétségtelen, hogy a költségvetés megszavazásának joga az országgyűlésé, de én úgy tartom, hogy a kötelessége is, és habár van joguk azoknak, a kik a kormány iránt bizalommal nem viseltetnek és azoknak, kik a helyzettel megelégedve nincsenek, támadni, abból nem következik az, hogy olyan dolgokat, a melyeknek létrejötte bizonyos időhöz kötve van, a tárgyalások elhúzásával lehetetlenné tegyenek úgy, hogy szorosan véve nyilatkozni sem pro, sem contra ne lehessen. (Helyeslés.) A parlamenti tárgyalások nem folyhatnak úgy, hogy a többség akarata egyátalában ne nyilvánulhassák, ós nem úgy, bogy határozatokat egyátalában a házban hozni ne lehessen. Ez az, a mi a betegség legerősebb tünete ma s melynek orvoslásáról kell gondoskodni, s azon transactió keretében ezen orvosság keresésével is foglalkozunk. Méltóztassanak azért, méltóságos főrendek, azon nézetemhez járulni, hogy ez időben e kérdésben érdemlegesen tárgyalni nem volna czélszerű, nem volna helyes, nem könnyítené a kibontakozást, sőt ellenkezőleg nehézzé, talán lehetetlenné tenné. (Helyeslés.) Méltóztassanak azonban arról meggyőződve lenni, hogy a kormány komolyan foglalkozik a helyzettel, keresi a kibontakozást, reményli, hogy megtalálni fogja és a mit Isten ne adjon, ha megtalálni nem fogja, akkor is a további actiója alkotmányos keretekben a törvényes formákban fog tovább menni avval az igyekezettel, hogy helyre álljon a rend, hogy helyre álljon az alkotmányos élet működhetése, mert úgy tartjuk, hogy a legfőbb és legjelentőségteljesebb kérdés az, hogy Magyarország alkotmánya, közjoga meg ne inogjon. Miután a herczegprimás ő eminentíája napirend előtt szólalt fel, természetes, hogy ez alkalommal, ez esetből vitatkozásnak, tanácskozásnak, határozathozatalnak helye nincsen. A méltóságos főrendek bölcsesége el fogja találni azt az utat, melyet ezen kérdésben is esetleg követni kivan, de én azt gondolom, hogy az ország érdekében az van, hogy ő eminentiájának felszólalásával és az én nyilatkozatommal ezen kérdés befejezettnek tekintessék. (Helyeslés.) •Vaszary Kolos herczegprimás: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem interpelláltam, csak kérdést intéztem a magas kormányhoz, tehát nincsen jogom kinyilvánitani, veszem-e, nem veszem-e tudomásul ő excellentiájának adott válaszát, de igenis megnyugtatott és kívánom, a mit excellentiád itt kijelentett, hogy a tárgyalások mennél előbb sikeres eredményre vezessenek. (Éljenzés.) Széchenyi Imre gr. s Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A ministerelnök úr válasza, a mennyire tőle kitelhetett, megnyugtatőirányzatban volt mondva, de a mit tulajdonképen belőle következtethetünk, az az, hogy ma még a helyzet bizonytalan, a békés kiegyezés óhaj tátik, remélhető, de kézzel fogható biztosíték erre nézve nincs, és azt ő nem tagadja. E helyzetet nem nézhetjük zsebre tett kézzel, hanem a főrendiház méltóságának és traditiójának felelünk meg akkor, hogyha a helyzet javítására magunk részéről is megteszszük azt a csekélyét, a mit tehetünk. Ennek folytán van szerencsém egy indítványt benyújtani, a mely házszabályaink 39. §-a értelmében négy aláírással van támogatva s a melynek napirendre tűzését kérem. Elnök: Miután a Széchenyi Imre gróf által beadott indítvány szabályszerűen történt, négy aláírással támogattatik, az indítvány fel fog olvastatni és a 39. §. szerint a főrendiház határnapot fog kitűzni az előterjesztő indokolásának meghallgatására. Tessék felolvasni; Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa) -. »Inditvány, Határozza el a főrendiház a következő szövegű feliratnak felterjesztését: Felséges Császár és apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Mély aggodalomtól eltelve országunk súlyos helyzete, s ennek további következményei fölött fordulunk császári s apostoli királyi Felségednek, mint alkotmányunk legmagasabb őrének