Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 125 Cziráky Antal gr. jegyző: Zichy Nándor grőf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Én méltóságtok kegyes figyelmét csak nagyon rövid időre szándékozom igénybe venni, mert olyannyira át vagyok hatva ezen előadások igazságosságától és alaposságától, a melyekkel a nagyméltóságú és méltóságos püspök urak és cardinálisok ő eminentiáik ezen tárgyalás alkalmával a 3. §. 9. pontja alatt foglaltakat és a 170. §. szabványait kifogásolták, hogy ezekhez hozzájárulni felesleges volna még akkor is, hogyha nem kellene ezen nyilatkozatokat más szempontból megítélnem, mint a minő megítélésre az én nyilatkozatom számot tarthat, még azon nagy kegyesség mellett is, a melylyel engem megajándékozni mindenkor szívesek voltak; mert ezen nyilatkozatok nem tisztán egyéni nyilatkozatok voltak, hanem azon magas állás, az azzal összekötött isteni küldetés és az egyháznak e helyen való képviseleti mandátumából eredő kötelességi nyilatkozatoknak is tekintendők, mindazok által, a kik arómaikathoíikus egyháznak szervezetét ismerik és annak a kormányát mint engedelmes fiai elismerik és annak engedelmeskedni tartoznak, mint a hogy részemről én azt vallom és hiszem. (Éljenzés a jobboldalon.) Ebben különbözik — méltóztassék ezen kis distinctiót megengedi — épen a katholikus felfogás más felfogástól. Nálunk a szabad vizsgálat azon dolgokban, a melyek hittaniak és isteni kinyilatkoztatásbeliek, nem létezik, mert ezekre nézve a tanítás küldetését az egyház birja. Hanem én egyszerűen csak azon törlési indítványt akarom szintén magamévá tenni és egyszersmind azént. barátomnak, Esterházynak indítványát azon esetre, ha a törlési indítvány a többség által el nem fogadtatnék. Vannak mégis némely észrevételek, a melyeket elhallgatnom nem szabad. Egyrészt azon szempontból indul ki a miuisterelnök úr czáfolatában, hogy ezen törvényjavaslat és a mi vele szándékoltatik, sokkal kisebb, hogysem oly nagy apparátussal oly alapos argumentumokkal kellene azt megtámadni, a minőkkel az ezen oldalról megtámadtatott. És vele szemben az igazságügyminister úr épen azon nagy fontosság és magas érdek szempontjából védi ezen intézkedéseket, a melyet a választások tisztasága méltán igénybe vehet. Hát én azt gondolom, hogy mégis fontos ez a törvény és nagy horderejű. Igaz, hogy nem készíttetett elő úgy, mint fontos határozatokat előkészíteni illik. Fontos, habár egy pár százezer forintról, vagy millió forintról, vagy valamely adónak kisebb, vagy nagyobb percentben való kirovásáról itten nincsen szó, itten átalában pénzkérdések nem fordulnak elő, a melyeket csak az illetők meghallgatása, a tárgynak alapos tanulmányozása után szoktunk igen bölcsen a törvényhozás elhatározása elé terjeszteni. Itten csak a római katholika egyház tanairól van szó. És azt a római katholika egyházat meg nem hallgatták, azokkal a püspökökkel senki sem szólott, hanem meglepetésként hozták ezen fontos intézkedéseket ezen házba. A nagyméltóságú minister úr azt mondja, hogyha csak sejtette volna, hogy ilyen nagyszerű antagonismus létezik ezen rendelkezésekkel szemben, és hogy ezeket olyannyira sérelmesnek tartja az egyház, akkor — nem akarok olyat mondani, a mire határozottan nem emlékszem — talán talált volna módot ennek elhárítására. Hogy lehet ezt ebben a főrendiházban mondani? Hiszen mi ma legelőször állunk ő nagyméltóságával szemben ezen törvényjavaslatot illetőleg. Mikor szólhattunk volna, ha nem ma ? Pedig mi egy személy, egy törvényhozási egység, annak a souverain országgyűlésnek egyik része, annak a képviselőházzal hasonértékű és hasonnyomatékú része vagyunk. Hanem ex ingorantia nem lehet érvelni a főrendiházban e tárgyban; hiszen évek előtt már tárgyalta a főrendiház e javaslatot, ugyanezen szakaszok voltak ezen törvényjavaslatban és akkor is elutasította a főrendiház. Tehát a főrendiház azzal az egész nyomatékkal, melylyel bir, rámutatott, hogy ezeket a szakaszokat nem akarja elfogadni, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) és azt bizonyosan fontos okokkal és argumentumokkal támogatta, és nem hiszem, hogy ő nagyméltósága ezen tények iránt tájékozott ne lett volna. Nem egészen megfelelő dolog olyanra hivatkozni, mely nem ebben a házban történt. Méltóztatnak gyakran a pactumra hivatkozni. Nem én teszem; én követem a minister urat egy térre, melyre