Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 123 álláspontra helyezkedtünk, midőn itt is, de a törvényhozás másik házában is aggályainknak kifejezést kölcsönöztünk ezen törvényjavaslat néhány czikke ellen, hogy igenis concedáljuk az államnak a vallásokkal és a felekezetekkel szemben felügyeleti és ellenőrzési jogát, de hogy az állam direct beavatkozása vallási és egyéb felekezeti belügyekbe meg nem engedhető. Méltóságos főrendek! Én nem akarok viszszatérni azokra, a mik ezen törvényjavaslat átalános vitája alkalmával elmondattak. De mégis engedjék felemlítenem, hogy — miként azt olvastam — az önök táborában azzal érveltek, hogy kell, hogy minden állampolgár a törvényszabta jogkörnek magát alávesse. Én ezt aláírom ; de azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a törvényhozónak legelső feladata az, hogy oly törvényt alkosson, a mely a közóhajnak, a közszükségletnek megfelel, és tartózkodjék oly törvényt alkotni, a mely úgyszólván kényszeríti az állampolgárt azon kérdés felvetésére, vájjon első sorban az isteni törvény előtt vagy a világi tőrvény előtt hajoljon-e meg. Én nem vagyok a legelső, ki azon aggálynak adok kifejezést, hogy ezen törvényjavaslat néhány czikke azon kételyt képes támasztani bennünk, vájjon engedelmeskedjünk-e azon örök jogrendnek, a melyre az anyaszentegyház tanít bennünket isteni kiküldése alapján, avagy az állami jogrendnek, midőn mint engedelmes állampolgárok ezen javaslat minden czikkének eleget fogunk tenni. Én nagyon sajnálom, hogy a törvényhozás ezen termében addig, mig ezen javaslat törvényerőre nem emelkedik, ki kell jelentenem, hogy e pillanatban legelső sorban is meghajolok az örökjogrend előtt, mert az időhöz, különösen nyolcz évi tartamhoz kötve nincs, hanem örökéletű. (Éljenzés a jobboldalon.) Méltóságos főrendek! Ha mégis bátorságot vettem magamnak a vita ezen előrehaladott stádiumában szót kérni, tettem ezt azért is, hogy megkíséreljem, vájjon az utolsó pillanatban nem lehetséges-e modus vivendit találni, a mely az ellenkező nézeteket kielégítené. Hivatkozom a parlamentarismus alapelvére. Á parlamentaris rendszer alapelve az, hogy egymást kölcsönösen meggyőzzük, capacitáljuk, de nem az, hogy megszavazzuk a törvényeket úgy, a mint azt, bocsánatot kérek, a clubbokban elhatározták. Különösen áll ez a méltóságos főrendiházra, melynek tagjai végre is politikai pártokra nem szakadtak s kiki saját meggyőződése szerint nyilváníthatja, vájjon jónak vagy rossznak tartja-e a törvénynek egyes intézkedéseit. Teljes tudatában vagyok én ezen törvényjavaslat keletkezésének. Tudom, hogy ezen törvényjavaslat is alkotó részét képezi azon pactumnak, melynek létesítőjeként a nagyméltóságú ministerelnök urat üdvözöljük. Engedje meg a nagyméltóságú minister ur, hogy ha már — a mint itt ezen teremben hangsúlyozni méltóztatott, — elismeri, hogy ezen törvényjavaslat általunk kárhoztatott czikkeinek szövegezését, tartalmát, sőt talán irányát sem tartja helyesnek, sem üdvösnek, sem czélszerünek, sem szerencsésnek, nagy politikai tapintatának, melyet készségesen elismerek — és valamennyien elismerünk ezen teremben — politikai előrelátásának fényes tanújelét adta volna akkor, ha ezen törvényjavaslatnak 3-ik és 170. §-ainak módosítására önkényt vállalkozott volna akkor, midőn az ellenzéki pártokkal a pactumot megkötötte. Én bevallom — ámbár nekem talán nem illik magamat összehasonlítani ő nagyméltóságával — hogy én ebben az irányban minden erőmet kifejtettem volna. De ha már azok a czikkek belekerültek ebbe a törvényjavaslatba, a mi feladatunk nem az, hogy a multak felett keseregjünk, hanem az, hogy ha lehetséges, jóvátegyük azt, a mit annak idején elmulasztottak a competens tényezők. És ennek következtében, méltóságos főrendek, miután a méltóságos főrendiház úgy határozott, hogy ezen törvényjavaslat 3-ik és 170. §-ai egyidejűleg tárgyaltassanak, bátor vagyok két módositványt benyújtani azon esetre, ha Schlauch bibornok ő eminentiájának törlési indítványa ebben a házban el nem fogadtatnék. Az első módositvány a 3. §. 9. pontjára vonatkozik, és következőképen hangzik: »9. pont: Ha a képviselők a) általános képviselőválasztásoknál a választási határidőt kitűző belügyministeri rendeletnek a hivatalos lapban való közzétételétől, — időközi választásoknál azon naptól kezdve, a melyen a képviselőház vagy annak elnöke az új választási eljárás be16*