Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 117 Széll Kálmán ministerelnök s Nekem, nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek, arra nézve semmi észrevételem nincs, a mit ő eminentiája kegyes volt inditványozni, hogy ezek a szakaszok együtt vétessenek tárgyalás alá. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik belenyugodni a méltóságos főrendiház ? Ha igen, úgy Schlaueh Lörincz ő eminentiájának inditványát elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat 4 —169. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 170. és 171. §-okat). Schlauch Lörincz bibornok, nagyváradi püspök: Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat a főrendiházban először tárgyaltatott, szerencsém volt véleményemet, illetőleg aggodalmaimat előadni, jelezvén azon súlyos következményeket, melyeket ezen törvénynek 169., most a 9-ik, 170. és 171. g-ainak életbeléptetése mind vallási, mind politikai szempontból maga után vonni fog. A törvényjavaslat akkor elejtetett. Ma az ismét feltámasztva és bővítve fekszik előttünk. Sok változás és kiegészítés a törvényjavaslatot előnyösebb színben tünteti föl és az csakugyan a kitűzött czéínak, tudniillik a választások tisztaságának elérésére alkalmasabb, mint az előbbi; azon szakasz azonban, mely bennem annyi aggodalmat keltett és a melyet kihatásában közvetlen a katholikus vallásra, közvetve pedig a magyar közéletre oly veszélythozónak tartottam, még mindig benn van a törvényjavaslatban és azért valamint akkor, úgy ma is kötelességemnek tartom az ellen felszólalni és ennek elejtését a magas kormánytól és a méltóságos főrendektől kérni. Igyekezni fogok ismétléseket kerülni és csak azon kimagasló pontokra fektetni súlyt, melyek ezen törvényhozói intézkedésnek tarthatatlanságát és káros természetét feltüntetik. A 9., 170. és 171. §-ok, melyek a katholikus lelkésznek hivatali ténykedését a képviselőválasztás ideje alatt a büntető törvénynyel szembe állítják, német eredetűek és minden katholikusban felidézik fájdalmas emlékét azon küzdelemnek, a melyben Bismarck cancellár a katholikus egyházat Poroszországban megsemmisíteni akarta. Ott a büntetőtörvény 130. §-a a) pontja szerint: olyan lelkész, ki hivatalának gyakorlása közben a templomban vagy más vallási összejövetelekre szánt helyeken állami ügyekről a közbékére veszélyes módon tesz említést, két évig terjedő börtönnel vagy várfogsággal büntettetik. E szakaszt vette át az előttünk fekvő törvényjavaslat, de kibövitve, kiélesitve és a mi azt kiválólag veszélyessé teszi, homályosan és határozatlanul fogalmazva. Már nem szorítkozott a szószékre, hanem kiterjesztette azt a katholikus egyháznak egész beléletére, belenyúl ezzel a lelkiismeret szentélyébe és oly cselekményeket von a világi igazságszolgáltatás jogkörébe, mely nemcsak a magyar jogélet egész múltjában, hanem az európai művelt államokban példátlan. Reá teszi kezét a szentségeket kiszolgáló katholikus lelkészre és azt mintegy rendőri felügyelet alá helyezi. Oly büntetendő cselekményt utasít a bíróhoz, melyben az ítéletet nem lesz képes mondani azon jogi axióma szerint: »de internis non judicat praetor«. Ellenőrizni kívánja a választások ideje alatt a »kegyszerek mikénti kiosztását« s így beleavatkozik egy eminenter katholikus intézménybe. Mert, méltóságos főrendek, a kegyszerek képezik az egész katholikus életrendnek alapját, a katholikus egyház életerejét, ezekből szívja minden katholikus ember azon belső erőt, mely őt az élet viharában fentartja. A kegyszerek tág értelemben véve magokban foglalják a szentségeket, a szentelményeket, sőt mint ősforrását minden kegyelemnek, első sorban a szent mise áldozatot. Szorosabb értelemben a szentségeket szoktuk kegyszereknek nevezni. És íme, méltóságos főrendek, e törvényjavaslat mégis oda irányul, hogy ezen kegyszerek egynémelyikének kiszolgáltatását necsak megnehezítse, hanem csaknem lehetetlenné tegye és a lelkészt, még la teljesen ártatlan is, sokszor oly kényszerhelyzetbe hozza, melyben nincs más választása, mint vagy halálos bűnt elkövetni, vagy mint valamely gonosztevő magát fogházra és pénzbüntetésre elitéltetni. Nem kívánok az eshetőségek taglalásába, melyek ilyenkor felmerülhetnek, vagy casuisticába bocsátkozni, mert átalában a választási moz