Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-47
112 folyás a választásoknál oly nagy mérveket öltött, hogy most már feltétlenül szükséges, hogy a választási eljárás ezen kinövései orvosoltassanak. 1874-ben, midőn szerencsém volt a választási törvény módosításáról törvényjavaslatot benyújtani, az 1874 : XXXIII. törvényczikk 29-ik szakasza már elvben kimondotta, hogy a kérvénynyel megtámadott választások bírálása felett a curia ítéljen; az eljárás szabályainak megállapítása egy későbbi törvénynek tartatott fenn. Azóta 25 év múlt el és köztudomású, hogy négy kormány kísérletté meg ismét ezen javaslat törvényerőre emelése által a legnagyobb választási bajokon segíteni. Háromszor különböző okoknál fogva nem emelkedett törvényerőre ez a törvényjavaslat és én nem szeretném, hogy ezen törvényjavaslat is három elődjének sorsára jusson. Azért én részemről ennek elfogadását kívánom és a jelen helyzetben közviszonyaink kijavítására szükségesnek tartom. Ezen tőrvényjavaslat kétségkívül tartalmaz olyan intézkedéseket is, a melyek sem az általam 1892-ben benyújtott, sem az előző kormány által benyújtott 1896. évi törvényjavaslatban nem foglaltatnak, és ezek — hogy többek közt ezt említsem — különösen az egyházi férfiaknak és az egyházi személyeknek a választási eljárásra való illetéktelen befolyását kívánják szabályozni. Én, méltóságos főrendek, teljes mértékben belátom annak szükségét, hogy ha ezen törvényjavaslatban oly szigorú intézkedések tétetnek a választási elnökökkel, az állam, törvényhatósági, községi tisztviselőkkel, sőt még a bírákkal szemben is, akkor szükséges intézkedéseket tenni a lelkészek által esetleg elkövethető visszaélések meggátlására is. (Helyeslés balfelöl.) És ha kifogásom van ezen törvényjavaslat ellen, az nem annyira a törvényjavaslatnak ezen intézkedései, mint az egyes helytelen kifejezések ellen irányul. Maga a törvényjavaslat is fentartja a lelkészek azon jogát, hogy állampolgári jogaikat minden tekintetben érvényesíthessék, és igy gyakorolhassák választói jogukat. És hogyha elismerem, hogy a lelkészeknek is legyen és lehessen politikai meggyőződésök, részemről kívánatosnak ;GOS ÜLÉS. tartom — és örömmel cons tatálom, hogy a tisztelt ministerelnök úr mai felszólalása ezen felfogásommal találkozott, — hogy a lelkészek híveikkel szemben befolyásukat tanáesadólag érvényesítsék, mert részemről azon viszonynál fogva, a mely kell, hogy a lelkész és hivei közt fennálljon, de az ország igen sok vidékén nemzetiségi és culturalis szempontból, feltétlenül szükségesnek látom, hogy a lelkész jó irányban tanáesadólag befolyást gyakoroljon híveire. De, méltóságos főrendek, a lelkésznek állása és a vallásnak magasztos fensége érdekében nem tartom kívánatosnak azt, hogy a vallásos szertartásokra szánt helyek politikai vonatkozású nyilatkozatok tételére felhasználtassanak. Még kevésbbé tartom helyesnek azt, hogy a választások mozgalmaiban, azoknak szenvedélyeiben, az utczai tüntetésekben és menetekben a lelkész részt vegyen és nem látom helyesnek, hogy a vallásos szertartásokra szánt eszközök ezen czélból az utczára hurczoltassanak. De ha ezeket elismerem, és ezen cselekmények ellen intézkedések megtételét helyesnek is találom, mégis kénytelen vagyok azok nézetéhez csatlakozni, a kik ezen törvényjavaslat szerkesztését szerencsésnek nem tartják, és pedig azért, mert az illető fogalmak és tilalmak, melyek itt felállíttatnak, nincsenek praecise körülírva, és mert foglaltatnak abban oly intézkedések, a melyek nem helyesek és a vallási érzelmeket sértik. Az általam tett kifogások leginkább a törvényjavaslat harmadik szakasza kilenczedik pontjának némely intézkedéseire és a 170-ik szakasz második bekezdésének azon tételére vonatkoznak, a mely a kegyszerek kiszolgáltatásáról szól. Én, mélíóságos főrendek, nem tudom, hogy más vallásfelekezeteknél ez a szó: kegyszer, használatban van-e. Én úgy tudom, hogy a katholikus tankönyvekben és a katholikus hitéletben ez a szó használatban nincsen. Én tehát nem tartom helyesnek, ha a törvényben oly kifejezést veszünk fel, a melyeknek mikénti alkalmazására a biró belátására bizatik, ha oly kifejezéseket veszünk fel, a mely a gyakorlati életben használatban nincsen és a melyről a törvényhozás maga sem mondja meg, hogy mit ért alatta. Ha pedig ezen kegyszer kifejezés alatt a szentségek kiszolgáltatása értetik, akkor felfogásom XLVII, ORSZ
