Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

110 XLVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. törvényjavaslatban, hogy valamennyi felekezetre kiterjeszkedvén, egyik sem mondhatja, hogy ő ellene szándékolt intézkedéseket tartalmaz. Méltóságos főrendek! Szükséges ez az egyházra nézve, mert mint mondám, a gyakorlati élet mutatja, hogy milyen kényes viszonyok fordulnak elő. Minduntalan olvasunk az anyagi következményekről; olvasunk arról, hogy a szószékről egyszer magyarul, vagy más nyelven tartassék szónoklat; nem is akarok beszélni a kényes esketési kérdésről. Számos oly eset fordult elő, hogy elhagyják az egyházat. De ha az egyházak jogosan igénybe vették az 1878-iki törvénynek azon intézkedéseit, melyek szerint botrányt egyeseknek az egyházi működés közben gyakorolniuk nem szabad, igen természetesen,- hogy az állam is kell, hogy követelhesse, hogy hasonló botrányok a másik oldalon elő ne forduljanak. Áttérek arra, hogy ezen törvényjavaslat a választásoknak tisztaságát és szabadságát biztosítja. Kiterjed először igenis arra, hogy a kiknek a törvény választási jogot biztosított, azok attól különböző ürügyek alatt meg ne fosztassanak. Kiterjed arra, hogy az összeírásnál adóhátralék miatt senki választói jogától meg ne fosztassék, kiterjed azután a választások tisztaságára akkor, mikor a vesztegetést, etetést és itatást bünteti, sőt odáig megy, hogy az egyes képviselőválasztási kerületeket legfontosabb alkotmányos joguktól is egy időre megfosztja, midőn tőlök eltiltja a képviselőválasztást s végül midőn a törvény fékezni akar minden lehető visszaélést, akkor ez a logikának megfelelően igazságos és méltányos dolog az, hogy a lelkiekkel való visszaélésekre hasonlólag kiterjesztessék, annál is inkább, mert a mint ő nagyméltósága a ministerelnök úr is jelezte, sokkal kisebb mértékben vannak korlátozva a lelkészek, mint a köztisztviselők. Én elvárom a magyar lelkészeknek átalában ismert igazságszeretetétől és hazafiságától, hogy ők ezt belátva meg fogják érteni és a mint valószínűleg a szerencsétlen parlamentaris viszonyokat — értem az obstructiót — elitélték, mert épen az alkotmányos haladásnak gátat vetett, nem fogják megengedni, hogy bármily csekély rés maradjon arra, hogy visszaélések ismét elkövettethessenek és hogy äz a természetellenes parlamenti állapot álljon elő, hogy a kisebbség a többség parlamentaris jogát tagadásba vehesse. Ezek után kijelenthetem, hogy én a törvényjavaslatot a körülményeknek megfelelőnek czélszerűnek, igazságosnak és nem túlszigorúnak tartom, a mint azt ő nagyméltósága az egri érsek jelezte. Én röviden összevonva kijelentem, hogy helyeslem a törvényjavaslatnak intentióját, mert a közvélemény évtizedek óta sürgeti, a parlamentben is megfordult, az 1874-ik törvényczikkben foglalt parancsolatnak érvényt szerez; elfogadom azért, mert önmagamhoz következetes akarok maradni s midőn egy gyarló törvényt elfogadtam, a tökélesbitettet is elfogadom ; megszavazom, mivel ebben bizonyos bizalmi nyilatkozatot fejeznek ki azon törvényhozási tényezők iránt, kiknek bölcsessége., alkotmányos érzülete megengedte, hogy ez a törvényjavaslat üt előterjesztessék, Megszavazom, minthogy a békének barátja vagyok, azt minden áron elérni akarom s mivel ez a békének egy kikötött pontja volt, ezért okvetlenül hozzájárulok. De végre nem zárkózom el a történelem intő példája elől sem, okulva a múlton a jövőt illetőleg. Ugyanis ki ne ismerné azon szomorú viszonyokat, melyek a 30-as és 40-es években az akkori főrendek és a nemzet közt léteztek, azt a tátongó ürt, mely akkor a nemzetet tőlök elválasztotta, olyannyira, hogy még a legbölcsebb, legigazságosabb Deák Ferenczet is arra a kijelentésre késztette: »hogy ha beszámolnunk kell meddő eljárásunkról, mint törvényhozóknak, akkor utalni fogunk a sorsnak mindent eltipró vaskezére, mely egy örvénybe temet el mindent, a mit e nemzet érdekében elérni akarunk.« Ezen örvény vala az akkori főrendiház, A 48-as események elsimították e szomorú korszaknak egyenetlenségeit. Kegyelmes urunk és fejedelmünk bölcsesége újra felélesztette az alkotmányos életet; s midőn annak ébredezésével a tavaszi termő szellő lengett végig az egész országon, ennek nem állhatott ellen az új főrendiház. A főrendek meghallották a nemzet szavát, kívánságait, megérezték sérelmeit és meleg szive verésével kezdtek együtt érezni; egy szóval méltóan betöltik azon helyet, a melyet betölteni e háznak, mint a magyar nemzet tör-