Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-47
XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 103 titani, a mennyire emberileg lehet, a választások küzdelmében fellökött sarlói és salaktól a választásokat ; attól a salaktól, a mely ahhoz a mandátumhoz tapad és a mely kétséget támaszt az iránt, hogy az nem a választók meggyőződésének, hanem valami illetéktelen befolyásnak az eredménye. És osztályozza ezt a befolyást. Három kategóriát állit fel, és azt mondja, hogy a pénzbeli előnynek igérése vagy nyújtása, a hivatalos hatalomnak azután a lelki hatalomnak visszaélőleg való felhasználása — ezt megjegyzem előre is, hogy visszaélőleg való felhasználása, de később majd visszatérek rá — az a három tényező, a mely a választásokat meghamisítani szokta. Mélyen tisztelt méltóságos főrendek ! Minden emberi mű tökéletlen és ezek a dispositiók sem olyanok, amelyekről határozottan és praecisioval lehessen mondani, hogy sikert érnek, de törekvés ez arra, hogy a mutatkozó bajokat lehetőleg szűkebbre reducáljuk. Tessék ezt a három tényezőt, a melyeket a törvény ki akar küszöbölni a választásokból a tisztaság érdekében, a magok összefüggésében tekinteni, ne tessék azokat egymástól szétválasztani: csak úgy fogják igazságosan megítélhetni azt az intentiót, a mely a törvényhozót ennek a törvénynek megalkotásánál vezetik. Ennek a javaslatnak ez a része összefüggésben levő egészet képez. Mert ha el kell venni azt a mérget és mételyt, a mely pénzben és pénzzel megrontja az erkölcsöket és jellemet; ha gátat kell vetni az erőszaknak, amely lebilincseli a függetlenséget: akkor nem kell-e gondoskodnunk arról is, hogy meggátoltassák avval a nagyhatalommal való visszaélés, mely a lelkiek terén a lelkész kezében van, a mely üdvös, a mely szent, de mert mindennel vissza lehet élni, evvel a nagy hatalommal való visszaélések is kell, hogy eszébe jussanak a törvényhozónak? És itt akarok foglalkozni Samassa József ő excellentiája fejtegetéseinek egy részével, a ki tőlem azt kérdezi, hogy miért büntetjük a lelkészt és miért bánunk simábban és enyhébben a közhivatalnokkal. Samassa József egri érseki Különben! Széll Kálmán ministerelnöks Különben, elfogadom igy is. Bocsánatot kérek, nem áll nézetem szerint, — venia sit verbo — a mit ö excellentiája a javaslat ellen felhozott. Én azt vagyok bátor állítani, hogy azért veszszük a lelki hatalommal visszaélő lelkészt büntetés alá, mert igenis a közszolgálati hatalommal való visszaélést is korlátozzuk és büntetjük. Sőt még tovább megyek. Azt tartom, hogy erősebb és terjedelmesebb rendszabályok vannak hozva az ellen, hogy a közhivatali hatalom ne folyjon be a választásokba, mint a lelki hatalommal való visszaélés ellen. A közhivatalnok erős fegyelmi eljárás alá esik, a választási functionariusok büntettetnek. De meg is van szoritva jogai gyakorlásábansok irányban jobban, mint a lelkész. A közhivatalnokra nézve ki van mondva, hogy először is nem compatibilis, nem szabad neki abban a kerületben fellépnie, a szolgabírónak három héttel a választás előtt vissza kell lépnie. Átalában, méltóztatnak tudni, a köztisztviselőkre nézve a mi incompatibilitási törvényünk nagyon megszorító rendelkezéseket tartalmaz. A közhivatalnoknak nem szabad választógyülést összehívnia, nem szabad a választókat összeszednie, nem szabad a választókat vezetnie vagy összegyűjtenie, nem szabad körutazásban résztvennie stb., ezek mind meg vannak neki tiltva. Természetesen hivatalos hatalommal való visszaélésnek delictumát követi el, ha fenyegetéssel vagy más visszaéléssel akar pressiót gyakorolni. Ugyan kérdem ő excellentiáját, nem kegyes-e arra emlékezni, hogy a lelkésznek ez mind meg van engedve? A lelkész szabadon capacitálhat, szabadon taníthat, szabadon oktathat és minden irányban agitálhat önmaga mellett, más mellett, mindenki mellett, minden párt melleit, minden politika mellett vagy ellen, csak ott nem, a hol a lelki hatalmat gyakorolja, a hol Isten képviselője: a szószéken nem, de másutt mindenütt. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Hát kérdem ő excellentiájától, az töri meg az egyházaknak — mert nemcsak a katholikus egyházról van ebben a javaslatban szó, hanem minden egyházról — a jogrendjét és a szabadságát, hogy a papnak meg van engedve papi minőségében is agitálnia, mert hiszen azt le sem vetkőzheti; mint magánember, mint a hazának alkotmányos jogait élvező polgára gyakorolhatja befolyását hívőire minden legitim téren és legitim