Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-47
98 XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ekkor történt az a méltán feltűnést keltő dolog, hogy a letiport Francziaország nagy történetirója és államférfia Thiers jóakarólag figyelmeztette Bismarckot ez irányú politikájának veszélyeire, többi közt azon híressé vált kijelentéssel: »I1 vous en cuira«. Erre visszhangzott a büszke szó: »Canossába nem megyünk!« De méltóztassanak ma újból egy pillantást vetni Németországra s az ottani mai állapotokat komoly tárgyilagossággal bírálni s ha lehet, tagadni, hogy az emberek akarata fölött áll az isteni terv, mely mindig épp az emberi akarat szabad működése által, bármilyen legyen is az, végrehajtatik. Ezekben az eseményekben, úgy hiszem, nagyon komoly tanulság rejlik, melynek megfontolására bennünket az okos előrelátás int, midőn ma kénytelenek vagyunk a törvényjavaslatnak ugyan hasonló czélú, de tartalomra s a büntetés szigorára nézve az említetteket túlhaladó, homályos átalánosságokban fogalmazott, különféíeképen értelmezhető s tetszés szerint majdnem mindenre alkalmazható egyes intézkedéseivel foglalkozni. A szövegezésnek ezeket a hiányait és fogyatkozásait egy oldalról sem vonták kétségbe. A felszólalók átalán nem szerencsésnek mondták ezt a szövegezést; maga a ministerelnök úr is elismerte, hogy jogászilag praecisebb formát lehetett volna találni. Ha ez igy van, akkor mulasztással állunk itt szemben, melyet helyrehozni legelső sorban a kormány feladata. A törvény tekintélye és a közérdek szempontjából kell ugyanis a kormánynak a felett őrködnie, hogy a törvények szövegezésüket is tekintve, mindazoknak a kellékeknek megfeleljenek, melyeket a juris prudenlia felállított, nehogy azok épp helytelen szövegezésűknél fogva inkább a zaklatás, üldözés és kijátszás eszközei legyenek, mint a jog és igazság erős pajzsai. A törvény czélja és a polgárok jól felfogott érdeke megkívánja, hogy a kormány ez elöl a kötelesség elől ki ne térjen. Ebben a pactum nem lehet akadály. Mert ha igen, akkor a pactum az áldozatok legnagyobbikát követelte : a sacrificium intellectus áldozatát. Ha már most a hasonczélzatú külföldiekkel egybevetem ezeket a rendelkezéseket, melyek úgyis azok utánzásai, még pedig nem a legszerencsésebb utánzásai, a következő eredményre jutok. A franczia szakasz az állam tekintélye, a német a közbéke veszélyeztetésének ürügye alatt büntet két évig terjedhető fogsággal; a mienk a választás eredményének befolyásolását czélzó nyilatkozatot egy évig terjedhető államfogsággal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztésével sújtja. Nem szembeszökő-e itt a bűncselekmény és a büntetés közti aránytalanság. Ha pedig ezeket az intézkedéseket a tényálladék megállapítása szempontjából akár a Code pénale 201. §., akár a német birodalmi büntetőtörvény 130. §-ával összevetem, ezek jelentékeny előnynyel birnak a mienk fölött azért, mert azok egy eoncret, meghatározott tényálladékot állitanak fel; ott mindenki számot vethet magával az iránt: vájjon s mikor ütközik ezekbe a szakaszokba, holott itt egyátalán tnegfoghatlan valami, mondhatnám levegőben lógó valami az, vájjon a biró jó lelkiismerettel meghatároahatja-e azt, hogy ez vagy ama nyilatkozat előidézte-e a választás eredményének befolyásolását? A szellemi hatás meghatározása a legnehezebb, legbonyolultabb, nagy tapasztalást és lélektani alapos tudást igénylő kérdések egyike. Ez a lényeges különbség eme javaslat és amazok között. Méltóztassanak csak a franczia államtanácsnak a Code pénale 201. §-a fölötti tárgyalásait elolvasni. Ezek arról tanúskodnak, hogy az államtanács nagy része többi közt azért is ellenezte a szakaszt, mert ezzel a szakaszszal szemben a vádlott védtelenül áll, ha a bizonyítás során a tanuvallatás alkalmaztatik. A terhelő tanuk ugyanis már a dolog természeténél fogva elfogultak, azonfölül semmi biztosíték sincs arra nézve, hogy a szónok szavainak igaz értelmébe behatoltak, azokat helyesen fogták fel és értelmezték, végre semmiképp sem engedhető meg, úgyszólván elvileg a feladás, a denuntiatió rendszerét az egyházba bevinni. Úgy hiszem, ezek az ellenokok teljesen ez
