Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 95 hetö pénzbüntetésseb valamint politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésével büntetendő lesz. (Tetszés jobb felöl.) Nem fűzök az esethez commentárt. Hogy a vallásos jellegű gyülekezet, valamint a vallási tisztelet és kegyszer fogalmát illetőleg mily eltérők a nézetek, erről tanúskodnak a képviselőházban 1896. évi június hó 10., 18., 19-én lefolyt viták, úgy hogy tekintélyes képviselők azt indítványozták, hogy a javaslatnak ezek a homályos szakaszai szabatosabb szövegezés végett a bizottsághoz utasíttassanak vissza ; a mi azonban nem történt meg. Ugyanakkor egyik tekintélyes képviselő úr nem mulasztotta el, hivatkozva Beccaria jogtudósra, a figyelmet arra is felhívni, hogy azoknak a törvényeknek, melyek az izgatások ellen szólnak, világosaknak, praeciseknek kell lenniök. A javaslat egyik vezérelve, hogy csak oly érvénytelenségi okok utasíttassanak a Curia hatáskörébe, melyeknek tényálladéka szabatosan megálíapittatván, birói eljárásra alkalmasak, a melyekben az érvénytelenségi ok egy praecis, meghatározott, bebizonyított tényre vezethető vissza, a melyekben í'ormaszerű bizonyításról, ítélkezésről lehet szó. Emlitsem-e mily bizonyítékok fognak a bíróság rendelkezésére állani? Sokszor elfogult, pártszenvedélytől vezetett tanuktól vagy oly egyénektől, kik a lelkész nyilatkozatát, nyilatkozatának értelmét meg sem értették, vagy félreértették. Erre vonatkozólag több esetet hozhatnék fel, a melyeknek elősorolásával azonban a nagyméltóságú főrendeket fárasztani nem szándékozom. Ha olyanok előfordulhattak a múltban, mi fog történni, ha ez a javaslat úgy, a mint van, törvényerőre emelkedik a jövőben ? Az egész lelkészi kar rendőri felügyelet alá lesz helyezve, a templomban a nép között titkos rendőrök, detectivek, a szólásszabadság korszakában. Mi lesz mindennek a következménye ? Megengedem, hogy a mint állítják, a javaslat nem czélozza a lelkészek üldözését, de a folyománya, következménye mégis csak az lesz. Már nagy baj az, hogy a lelkészi kar üldözésének külső szine, látszata forog fenn, még nagyobb baj lesz, ha alaptalan feljelentések illetőleg vádak nyomán a lelkészt büntetik, elitélik. Helyesen mondotta Erdély Sándor volt igazságügyi minister a képviselőházban 1896. évi június hó 2-án tett kijelentésében, hogy a választások törvényessége és tisztasága czéljainak elérésére feltétlenül nem szükséges, hogy olyan törvényeket alkossunk, melyek esetleg a politikai szabad nézetnyilvánitás fejlődése, a politikai eszmeharczok elé bármi tekintetben akadályokat gördíthetnének, valamint osztozom ugyanazzal az alkalommal tett abban a kijelentésében is, hogy óvakodjunk oly cselekményeket, melyek az erkölcsiség alapelveibe nem ütköznek, a melyekben aljas momentumok elő nem fordulnak, valamint a legnagyobb fokú izgalomban elkövetett törvénysértéseket dehonestáló büntetésekkel sújtani. Csak az volna kívánatos, hogy ez a logika következetesen a lelkészekre is kiterjesztessék, tekintve, hogy a lelkészekre nézve a nép szemében, a mely a szabadságvesztési büntetési nemek között különböztetni nem tud, az államfogház is, valamint mindennemű elzárás dehonestáló büntetés. Az nem fog különbséget tenni, vájjon a törvényszék börtönében, vagy Illaván, vagy Váczott üli le az illető büntetését, hanem rámutat a nép, hogy : »ez csukva volt«. (Helyeslés jobbfelől.) Végül röviden szólok a legnagyobb sérelemről, mely ebben a törvényjavaslatban foglaltatik: »hogy az állam ily intézkedésekkel az egyház jogkörébe avatkozik«. Hogy jól megértsük egymást, bátorkodom az irhoni püspököknek az 1875-ik évben tartott synodusára hivatkozni, melyben a püspökök minden előtt szívökre kötik a lelkészeknek, hogy a vallás tanait hirdessék, de egyúttal intik őket, hogy »cum verő periculum sít, ne haec, — tudniillik a vallási ügyek — negligantur, districte prohibemus, ne inter missarum solemnia quod pláne incidens est, aut omnino in Eclesia de rebus mere saecularibus, ut de politicis electionibus aut aliis eius módi rebus agatur.« Magyarul: »Minthogy veszély forog fenn, hogy ezek elhanyagoltainak, tudniillik a vallási dolgok, a más és profán dolgokról értekezzenek a templomokban, határozottan megtiltjuk, hogy a szentmise alatt, a mi magában is helytelen, de egyátalában a templomban tiszta világi dolgokról, mint például