Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

:B IX. ORSZÁ' .GOS ÜLÉS. is előmozdítani iparkodik intézményeinek egész vonalán. Ez mind nem az állam és egyház merev szétválasztása, hanem bizonyos tekintetben határozott érintkezési pontokon az államnak és egyháznak közös czélokra együtt való működése. És bocsánatot kérek Zichy Antal úr ő méltóságától, de az állam és egyház szétválasztását »a szabad egyház a szabad államban* való jelszót nem abból a táborból szokták legújabban hangsúlyozni, a hová 6 méltósága régi múltjánál és traditióinál fogva tartozik, mert sokat nangoztatták az ujabb időkben a szabad egyházat a szabad államban, üe egészen nyíltan és őszintén mondva úgy, hogy az állam ebben a coordinatióban az egyház alá kerüljön, hogy oly coordinatio létesíttessék, mely szerint esetleg egy egyház legyen coordináiva, az állammal, a többi egyházak pedig subordináltassanak mindkettőnek. Nagyon sokan szokták épen az egyházi hatalom fölülkerekedése érdekében felállítani azt a tételt, hogy szabad egyház szabad államban vagy az állam és az egyház szétválasztása. És ha azt hiszi a méltóságos főrendiházi tag úr, hogy ezzel a nagy Deák hagyományok és nagy íraditiónalis eszmék szolgálatában áll, úgy kénytelen vagyok ezen hitét a maga valóságára leszállítani és azt mondani, hogy ezt a liberalismus nem kívánja és legkevésbbé a magyar tradiiionalis szabadelvűség. Áttérek most a határozottan hozzám intézett kérdésekre. Egyik kérdés, a mit határozottan hozzám intézni méltóztatott, az, hogy mikor is lesz katholikus autonómia? Erre vonatkozólag azt hiszem, tudomással bírnak a méltóságos főrendek arról, hogy az 1895-iki királyi resolutióban, melyet ő Felsége a kormány előterjesztésére kiadott, utasíttattam arra, hogy a bibornokherczegprimás meghallgatása után az autonómiai congressus összehívása iránt annak idejében az előterjesztést megtegyem. Most elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a bibornok-herczegprimást ezen kérdést tüzetesen és pragmaiice kifejtő átiratban megkeressem, és a herczegprirnás által összehívott püspöki conferentia ezt már tárgyalás alá is vette és úgy vagyok értesülve, — nem ugyan hivatalosan, de a hírlapokból — hogy ez a conferentia semmiféle akadályt nem gördített az elé, hogy az autonómiai congressus mentől előbb összehivassák, sőt ezt melegen óhajtja. Azon nyilatkozatára nézve azonban, hogy a katholikus autonómia csak úgy jó, ha teljes autonómia lesz, semmiféle bővebb magyarázatba bele nem bocsátkozom. Egyet határozottan kiemelek, a mit a kir. resolutio is kiemel, azt, hogy az egyház hierarchicus szerkezetének megfelelőleg és 6 Felsége legfőbb kegyúri jogainak teljes respectálásával kell az autonómiai szervezet ezen szabályait elkészíteni. (Helyeslés.) Arra nézve, hogy mi legyen az autonómiának a tartalma, most a kormány részérői nyilatkozni elhibázott lépés voina. Felfogásom szerint a királyi resolutio világosan megjelöli, hogy az 1870-iki congressusi munkálatot keli alapul venni és azt majd a congressus fogja meghatározni, hogy miként kell e munkálatot módosítani. Ez az egyik feladat. Azután jön a másik, hogy tudniillik ő császári és apostoli királyi Felsége a congressus új munkálatára vonatkozó álláspontját vagy legfelsőbb jóváhagyását közölje a congressussal. Előre is kijelentem, hogyha bármely oldalról is tétetnék hozzám az a kérdés, hogy malmost a congressus előtt jelezzem álláspontunkat, ezt elhibázottnak tartanám a kérdező részéről is, és ha a cabinetnek tagja nem volnék, mint a törvényhozásnak tagja és katholikus én volnék az első, ki tiltakoznám az ellen, hogy a kormány részéről előzetes octroyáíás történjék a congressusra. A ki a hatásköröket tisztán látja, hogy mi lehet a kormány és mi az autonómiai congressus feladata, az ilyen kérdést nem is tehet, és a mely kormány ilyenre válaszol, még nagyobb hibát követ el. Á méltóságos főrendiházi tag úr még azt is kérdezte, hogy szándékozom-e egyetemi törvényjavaslatot készíteni, azaz helyesebben szándékozom-e a felsőbb oktatásról törvényjavaslatot előterjeszteni ? Erre vonatkozólag az országgyűlés másik házában igen kimerítően nyilatkoztam, a mikor előadtam, hogy szándékozom előkészíteni ezt a nagyfontosságú kérdést, de viszont azt is kiemeltem, hogy oly nagyfontosságúnak és nehéznek tartom e kérdést, hogy terminust nem ígér-