Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-9
IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 75 lően és csonka. S ha azt a tant hirdetik, hogy a Magyarország államiságának kifejtésére való törekvés meddő politika: a politikai közéletnek, mert a legmagasabb ideát mint valami lehetetlent mintegy gúnyosan kizárja, sülyednie kell. De hisz nemcsak azokkal szemben hirdetik az 1867-iki alkotások érinthetetlenságét, a kik más alapot óhajtanak, hanem azokkal szemben is, kik ugyanez alapra helyezkednek és vindicálják, hogy a mi azon törvényekből meg nem valósíthatott 1867-ben — talán a dolgok kényszerűségénél fogva a maga egészében meg sem valósittathatott — valósittassék meg most. Ha ezekre is a politikai meddőség bélyegét sütik rá, ez az álláspont szükségkép maga után vonja a politikai életsülyedését;sha még nem következett be, bekell következnie, ha ez az álláspont sokáig fentartatik. Tekintsünk körül a közéletben és hasonlítsuk össze a 30 év előtti állapotokat a maiakkal. Van-e fontosabb egy alkotmányos országban^ mint a választások tisztasága? Nincs törvény a világon, melyet ki ne lehetne játszani s melyet valósággal egyes esetekben ki ne játszanának; nincs törvény, melyet meg ne lehetne szegni s melyet csakugyan meg ne szegnének. Választási visszaélések voltak mindig, vannak és lesznek, mert minden választási törvény, mint emberi mű gyarló, s ezért kijátszható és megszeghető. De hogyan gondolkoztak e tekintetben a nemzet vezérei, kik a kiegyezés főtényezői voltak s a kikről feltehető, hogy 1866-ban is úgy gondolkoztak, mint egy-két évtizeddel azelőtt 1843-ban. Deák Ferencz 1843-ban, midőn visszautasította Zala vármegye követségét azért, mert óriási volt a korteskedés, nem akarta a mandátumot elfogadni s a többek közt ezt mondotta: » Átkozni fogják valamikor azon időt, a midőn a választók közé katonaságot vittek.« így gondolkoztak az 1867-ki kiegyezés megalkotói, vezérei. — Gondoljunk most már vissza az 1896-iki választásokra. Ekkor a választók közé állítottak a rend fentartása végett katonaságot; megtörtént, de akárhány helyen, egy-egy héttel előbb egész falvakat terheltek beszállásolással; 5—6 kerület összes falvait megrakták katonasággal; miért ? feleljen erre az, a ki intézkedett. Kétségtelen, hogy mindig voltak és mindig lesznek olyanok, a kik a politikai életben való részvételöket anyagi, egyéni, önző czélok elérésére szolgáló eszköznek fogják tekinteni. Hanem én csak felvetem a kérdést. Kutassuk legalább, vájjon ezeknek a száma fogyott-e vagy szaporodott? De voltak mindig olyanok, a kik a közügyeknek tett szolgálatot hazafias kötelességnek tekintették és önzetlenül igyekeztek szolgálni a közérdeket. Ezeknek száma szaporodott-e? Én mind e kérdéseket, méltóságos főrendek, nem taglalom. Közeledik az az idő, a mely a kereszténységnek nagy ünnepe s egyszersmind a magábaszállás. — Egy hét! Vessen ki-ki számot magával, lelkiismeretével és feleljen e kérdésekre. Én megfeleltem. Az én szavazatom ez: Bizalommal nem viseltetem a kormány iránt. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem! (Ssümet után.) Elnök: Folytatjuk a tanácskozást. Korniss Károly gr. jegyző: Zichy Nándor gr. ő excellentiája! Zichy Nándor gr, s Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Engedjék meg, hogy az átalános tárgyalás alkalmával én is néhány igénytelen észrevételemnek kifejezést adjak és ezeket a lehető legrövidebb alakba akarom foglalni, annál is inkább, minthogy az egri érsek ö nagyméltósága, magas színvonalon álló előadásában utóbb rámutatott mindazokra az elvi, erkölcsi és magasabb tekintetekre, a melyeket a törvényhozásnak és a kormánynak szem előtt tartani mindenkor kötelessége. És minthogy előttem szólott Prónay Derzső b. t. barátom és tagtársam a financiális kérdésre nézve sokat már megvilágított, nekem kötelességem röviden kimondani azt, hogy mi az előirányzat tárgyalását soha és semmi körülmény közt a jeien előterjesztéssel magát azonosító kormány irányában bizalmi vagy bizalmatlansági kérdésnek nem tekintjük. Ennek ideje és órája be fog következni, és akkor egyszersmind kínálkozni fog az alkalom arra, hogy ezen bizalmatlanságomat megokolhassam. Jelenleg mi mindnyájan, azt hiszem, de kivált a háznak ezen oldalán épen az előirányzat tárgyalását oly alkalomnak tekintjük, a melyben politikai 10*
