Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 29 Zichy Nándor gr.: Bocsánatot kérek, az elnök úr maga mondotta, hogy részletes tárgyalás lesz s igy csak átalánosságban fogadhatjuk el. Elnök: Természetesen azok, a kik átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Gáli József jegyző (olvassa a felirati javaslat 1—5. bekezdéseit, melyek változatlanul elfogadtatnak; olvasfa a 6. bekezdést). Rudnyánszky József b. jegyző: Ehhez a ponthoz Schlauch ő eminentiája az átalános tárgyalás folyamán a következő indítványt adta be. (Olvassa az indítványt.) Bánffy Dezső b. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem fogom ismételni azokat, a miket elmondottam, ö eminentiája sem kívánta beszéd kíséretében ennek felvetését. Egyszerűen csak arra szorítkozom, hogy ezen indítvány mellőzését kérem. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha szólásra senki sem jelentkezik, kérem azokat kik az indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem kívánja felvétetni. Gáli József jegyző (olvassa a javadat 7—11. bekezdéseit, mélyek változatlanul elfogadtatnak; olvassa a 12. bekezdést). Rudnyánszky József b. jegyző: Vécsey József báró! Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Bátorkodom indítványozni; hogy e most felolvasott szakasz, mely a külügyekről szól, teljesen maradjon ki, azon egyszerű oknál fogva, mert a legmagasabb trónbeszédből szintén ki van hagyva az a szokásos passus, mely a törvényhozó testületeket a külügyi állapotok iránt fel szokta világositani. Érvelésem e részben nagyon egyszerű. A béke és a háború kérdése tisztán és kizárólag a fejedelemnek van fentartva. Nekünk, ha ő Felsége nem látja jónak, e részben nyilatkozni, az ő haUgatását sem suppositióval, sem insinuatióval, sem bármi feltevésekkel pótolnunk nem lehet, sőt nem szabad. Ez a dolog, a maga természeténél fogva a legkényesebbek egyike, és a legjobb szándékkal sem tudhatja egy politikus sem, mi módon tenne szolgálatot a kormánynak, ha e térre rálép. Én csak egy példát idézek, mely közel fekszik hozzánk. Bátor vagyok a méltóságos főrendek figyelmét felhívni az olasz viszonyokra. Ott van egy párt, mely »irredenta* czímen hazáját folyton veszedelmes háború felé igyekszik tuszkolni. A tavaszszal előfordult balesetek után megint keletkezett egy nagy áramlat, mely viszont a békesség felé szorítja a kormányt. Már most méltóztassanak mint egészen részrehaj latlan figyelők meggondolni, hogyan veszik ki ezek magukat, és lehet-e egy politikai testületnek e térre lépnie, a nélkül, hogy kellemetlen következményeket támasztana? Másrészt az ilyesmi talán gyöngitése a fejedelmi elhatározásnak olyan momentumban, mikor annak épen szüksége van arra, hogy számithas?on a nemzet teljes lelkesedésére és erélyes támogatására. Én e térre lépni nem kívánok; nem kívánok azért sem, mert lehetetlen tudnunk, mi okból mellőzte ö Felsége e nyilatkozatot. Lehet ennek egyik oka az, hogy a kormány titkait nem akarta a nagy harangra kötni; lehet annak az oka az, hogy a ministerium nem tartotta opportunusnak azt, hogy a törvényhozó testületet e részben most felvilágosítsa, talán máskorra nem akart praecedenst alkotni, hogy a törvényhozó testület más alkalmakkor ily nyilatkozatot ne követelhessen. De mindezek mellett nem szabad elfelejteni azt, hogy a törvény értelmében a külügyi politika a magyar ministeriummal egyetértőleg vezetendő. Ebből folyólag, ha a méltóságos főrendek azon indítványomat elfogadják, hogy e passus a felirati javaslatból kihagyassék, leszek bátor ennek kapcsán ő excellentiájához egy interpellatiót intézni. Bánffy Dezső b. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ő méltósága az ülés elején megmutatta azt az interpellatiót, a melyet ma hozzám akart intézni s akkor azt mondottam, hogy arra felelni nem fogok és daczára annak, hogy az interpellatiót most elő nem terjesztette, ki kell jelentenem, hogy arra felelni nem szándékozom. Nem pedig azért, mert azon beható érvelés, melyet itt elmondott, odaconcludál, hogy az inteipella-