Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 visszaemlékezéseket és aggodalmakat mintegy perpetuálják, melyek midőn különösen a katholikus egyház érdekei ellen intézendő támadásokat vagy rendszabályokat kilátásba helyezik, ezen aggodalmaknak folytonosan új táplálékot nyújtanak. Legyen szabad a méltóságos főrendek kegyes figyelmét kettőre felkérnem. Az első az, hogy részint a lapokban, részint a kormányhoz közel álló körökben minden határozottsággal azon velleitás nyer kifejezést, mely különösen a katholikus alapítványoknak törvény által való szabályozását, illetőleg ellenőrzését, némelyek szerint az iskolák és vagyonnak államosítását is ezélozuá. Nem kívánok mindezeknek megvilágítására jogtörténelmi stúdiumot csinálni. Mert hiszen valamint törvényeink, különösen az 1715:LXXIV. törvényczikk szerint »egyházi vagy világi ifjúság részére bárkik által az országon belől vagy kivül alapított papnöveldéknek, tápoldáknak s tanodáknak mikor szükségesnek látszik mindenkori felügyelését s arra nézve, vájjon az alapítványoknak elég tétetik-e, számadásvétel melletti megvizsgálását ö kir. sz. Felsége apostoli — tehát főkegyúri — tiszte ez, legfőbb hatalmához képest egyedül magának tartja fenn: úgy a folytonos gyakorlat és különösen az 1848. évi III. törvényczikk szerint, mely a főkegyúri jogok gyakorlására a vallásés közoktatásügyi ministert jelöli meg, az alapítványok kérdése, az ezekről való intézkedési jog nem vonatott soha az országgyűlés hatáskörébe. S igy mindenki előtt és különösen előttünk katholikusok előtt mindig világos volt, hogy alapitványaink a vallás- és közoktatásügyi minister közvetitése folytán nem az országgyűlés, hanem ő Felsége mint főkegyúr ellenőrzése, illetőleg intézkedése alá tartoznak. Ha valamikor a katholikus autonómia létrejön, a mit én szivemből óhajtok, akkor annak jogalapja első sorban abban lesz, hogy alapitványaink a mi és nem az állam tulajdonai, hogy ezekről most a vallás-és közoktatási minister úr, azután pedig az autonomicus hatóság fogja az ellenőrzést gyakorolni, fenmaradván a kormány főfelügyeleti joga és ő Felségének mint főkegyúrnak intézkedési joga. FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. Ha tehát törvényjavaslat van contemplálva, mely ezen törvényeket, a százados gyakorlatot és ő Felségének főkegyúri jogát alterálná, sőt a mely a többi felekezetekre is kihatna, akkor ne méltóztassék csudálkozni, ha a kedélyek folytonos izgatottságban tartatnak ; és ő excellentiája a minist erein ök úr igen lekötelezne, ha ez iránt nyilatkozni méltóztatnék. A második, a mi iránt a méltóságos főrendek kegyes figyelmét felkérni kívánnám, az: hogy valamint az azelőtt mondottak, úgy különösen az, hogy a magas kormány jövő teendői iránt az egyházpolitikai kérdésekben a nagyközönség tájékozva nincs, a nyugtalanságot permanenliában tartják. Az új törvények hatásáról, azoknak következményeiről, a családi élet alakulásáról, az anyakönyvek vezetésének helyes vagy helytelen voltáról ma még concret Ítéletet mondani nem lehet. Mi hivatkozva a más országokban tapasztaltakra, nem tettünk és ma sem csinálhatunk kedvező prognosist, mert egy téves elvnek nem lehetnek egészséges következményei. De nem lehet kétségbe vonni, hogy a közérzületben bizonyos lehangoltság, hogy ne mondjam nyomás észlelhető, mely a jövőnek bizonytalansága által még fokozlatik. A kormánynak egyes tisztelt tagjai, igaz, egyes esetekben nyilatkoztak, de sem a trónbeszédben, sem ezen váíaszfeliratban, sem végre az országgyűlésen a magas kormány nem nyilatkozott, S azért engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy a tárgyalás folyamában az illető helyre egy betoldást indítványozhassak, mely ezen fennálló aggodalmak szétoszíatására van irányozva. Különben, mint mondottam, a válaszfeliratot átalában elfogadom. Indítvány. Ezen szavak után: »Felséged atyai gondoskodása kiterjed az ország szellemi és anyagi érdekeinek majd minden főpontjaira« jönne a következő: »A hit és vallás dolgában mindenkor tanúsított legkegyelmesebb figyelme, mely ezen trónbeszédben is nyilvánul, táplálja bennünk a reményt, hogy a vallás terén létező bajok orvoslásával Felséged bölcsessége meg 3