Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 107 hajdan volt az, a ki vérrel szerezte nemes­ségét. Ezek azok az indokok, melyek a vagyono­sodást növelték, nem az önök befolyása, nem az, a mit önök magoknak érdemül tulajdonítanak. A nagy és tetemes megterheltetések között nagy szerepe van a községi adóknak is. A köz­ségi megterheltetések évről-évre emelkednek és épen most a kormánynak legutóbbi tény­kedése által is történt a községi adóknak emelése, épen az anyakönyvvezetés behozatala által, a melyet csak azért említek, mert szíve­sen elhallgattam volna, ha a belügyminister úr 5 nagyméltósága nem tett volna arra észrevételt. En nem keresem, vájjon nem lehetett volna-e ezen törvényeknek végrehajtását igen sok időre elhalasztani ; én nem kutatom, hogy meggyőződés szülte-e azt a mozgalmat, vagy pedig talán egy sérelemnek az orvoslása, ille­tőleg ennek ügyetlenül történt kezelése indí­totta meg és a mely aztán később fokról-fokra a pártok érdekeinek hozzájárulásával odafejlő­dött, hogy ma egyrészről a vallások és feleke­zetek közt századok dicsőségére fennállott egyetértés és legjobb viszony megingott és másrészről úgy az államra, mint a községekre újabb terhek rovattak. A terhek, fájdalom, évről-évre szaporodnak, különösen azért, mert nincs meg azon gondozás, melyet az állam­kormány s különösen a belügyminister a köz­ségekkel szemben teljesíteni tartoznak. Hogy csak egyet-mást említsek épen azon községekről, a hol neki a közigazgatásba egyenes befolyása van, kérdem, hogy például itt a fő­városban ki az okozója annak, hogy a köz­igazgatás nem olyan, a minőnek lennie kel­lene ? És miért olyan drága az, mint a milyen ? Épen az idejében való beavatkozásnak elmulasz­tása, részben pedig a szervezésnek elhalasz­tása és elodázása következtében, a mely nála — a mint igen jól tudom — már igen sok ideje érik, a nélkül, hogy az annyira kívána­tos közigazgatási reform létesíthető lenne. Itt a munkáskérdés. A fővárosban a leg­jobb hajlam és akarat uralkodott az iránt, hogy a munkások érdekében munkásházak léte­síttessenek és ez csak az adómentesség elnye­résén függött. Latba vetette-e ő nagyméltósága befolyását, hogy a végrehajtás mielőbb meg­történjék? Gondot forditott-e arra, hogy a városnak számtalan betegápolási követelése be­szedessék s azon méltánytalanság és igazság­talanság kiküszöbölésére, hogy mig itt millio­mok meg milliomok azok, kiknek a terhét viselik, a városoknak kórháza az állam által még nem létesíttetett? Ilyenekre kellene fordí­tania a belügyministernek nagy befolyását, nem politikai tekintetben kellene felhasználnia, a mi szerintem nem is az ő feladata. Az ő fel­adata egyenesen a törvényhatóságoknak lehető legjobb közigazgatása s úgy a községek, mint az egyének méltányos és igazságos követelé­seinek teljesítése. Még csak kettőt akarok felemlíteni. Hang­súlyoztuk, hogy a választási visszaélések tekin­tetében kell felszólalnunk ; kell tehát, hogy indokoljuk, mire alapítjuk e tekintetben kíván­ságainkat. És én azzal kezdem, hogy keresem az okait annak, a mivel ők mentegetőznek, hogy miért tartják szükségesnek minden be­folyásukat arra fordítani, hogy annak eredmé­nyeként az úgynevezett szabadelvű párt létesí­tése biztosíttassák. A szabadelvű párt létesí­tésének biztosítása tán azért szükséges, mert La meg nem volna, felbomlanak a rend, be­állana a reactio, a felforgató elemek jutnának túlsúlyra? Uraim, ha ez igy állana, akkor le­gyenek meggyőződve: ez az önök erőszakosko­dása, ez az önök vesztegetése, ezeknek az ele­meknek ellenállani nem lenne képes; ezek előbb-utóbb utat, rést fognának magoknak törni. Vagy pedig az az indoka, azért szükséges any­nyira a párt fennállása, mert azok, a kik az ellenzéki pártok élén állnak, felforgató törek­véseket táplálnak? Hisz önöknek, uraim, ma­goknak volt alkalmuk meggyőződni arról, hogy azok, kik az ellenzéki pártok élén állottak — megengedem a legnemesebb anibiíiőból — önök­höz csatlakoztak és önöknél magas állásokat foglaltak el: vájjon ezek csakugyan annyira felforgató elemek-e, hogy veszélyes tényezői voltak az államnak ? De azt, hogy ezen férfiak, a kik hivatottságát én nem tagadom, csak épen ilyen úton érvényesíthessék hivatottságukat azon szerintem igen szerencsétlen állapot kö­vetkezményének tartom, hogy önök oly mere­u*

Next

/
Oldalképek
Tartalom